A Nyugati és Orosz kapcsolat jövője: Sz. Bíró Zoltán elemzése
Oroszország történelme során rendre szembefordult a Nyugattal, és a kérdés most az, hogy létezik-e más lehetőség a jövőben. A történész Sz. Bíró Zoltán azt állítja, hogy a Nyugat és Moszkva közötti kapcsolatok helyreállítása csak akkor képzelhető el, ha Oroszország szembenéz az Ukrajnában elkövetett cselekedeteivel. E véleményt Buchin Oroszországa háborúban és békében című kötetében fejtette ki, amelyben bemutatja, hogy mi áll az Ukrajna ellen irányuló háború hátterében.
Bíró úgy véli, hogy az orosz hatalom túlságosan koncentrált, illetve a káosz lehetőségét elveti. A Borisz Jelcin vezette időszakban, noha számos kudarc árán, az orosz nép elindult egy harmadik, a nyugati úttal szemben álló irányba. Vlagyimir Putyin elnöksége alatt is voltak árnyalatai ennek a törekvésnek, különösen az első néhány évben.
A 2011-2012-es választási ciklus azonban elhozta az első jelentős változást: a politikai rendszer nyílt manipulációjára kényszerült, ami a választások eredményeinek durva meghamisításához vezetett. E korábban jellemző egyenlőtlenségek és jogi módosítások elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy a Putyin mögött álló hatalmi pártnak alkotmányozó többségét garantálják.
A 2012. márciusi elnökválasztás azon fordulópont volt, amikor az ellenzék már elismerte, hogy Putyin valóban nyert, de nem a hivatalosan közölt 64%-kal, hanem egy reálisabb, 50%-nál valamivel jobb eredménnyel. Az akkor lázongó középosztály, amely Putyinnak és az energiapiaci helyzetnek köszönhette a felemelkedését, nemcsak az eddigi stabilitásra, hanem a bürokrácia és a korrupció megszüntetésére is igényt tartott. Az elvárásuk az volt, hogy a hatalom ismerje el politikai akaratukat.
A rendezetlen szociális helyzet azonnal megindította a tüntetések hullámát, amely meglepetést okozott a rezsimnek. Fontos megjegyezni, hogy míg az ukrán forradalmakban a résztvevőknek sokszor nem volt vesztenivalójuk, az orosz tüntetők középosztálybeli háttere miatt sokkal fontosabb volt számukra a megfelelő egzisztenciális biztosíték. Ez az eltérő dinamika befolyásolta az elkövetkező események folyását, és az autokratikus megoldás ellenállásának utolsó lehetőségeként tekinthető.
Milyen tényezők indíthatják el a változást Oroszországban?
Az irányváltás most is szükséges lenne, azonban optimista jelek egyelőre nem nagyon mutatkoznak. A kérdés, hogy mi indíthatná el a változást, és hogy van-e még remény Oroszország politikai rendszerének reformjára. A történészi és politikai elemzések alapján nemcsak Oroszország jövője, hanem a globális viszonyok is nagyban függenek a közeljövő eseményeitől.