Orbán Balázs legnagyobb stratégiai tévedése
Orbán Balázs a Fidesz értelmiségibb, intelligensebb és prezentálhatóbb szárnyához tartozik, nem a Menczer Tamás–Németh Szilárd–Pócs János-féle színvonalat képviseli. Feltehetően önállóan is megírna egy doktori értekezést, és a védésen sem szorulna rá opponense, Unger Anna különösebb jóindulatára.
Kampányfőnöki tevékenységére most nem térnék ki, ahogyan egyelőre arra sem, amit legújabb írásában a Fidesz jövőjéről papírra vetett. Orbán Balázs elsősorban stratégaként tűnt fel, és ebben a szerepkörben emelkedett egyre magasabbra Orbán Viktor politikai égboltján. Ide kívánkozik vissza most is – érdemes hát közelebbről megnézni, árnyalni, és a helyére tenni stratégiai teljesítményét.
Az ugyanis, hogy intelligens ember, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az általa megfogalmazott, majd fájdalmasan sok pénzzel és politikai hatalommal megtámogatott stratégia ne lenne alapvetően elhibázott, sőt katasztrofális – vagy, hogy egy pillanatra átcsússunk a Fidesz-lingóba – nemzetvesztő. Áprilisban az ország egyebek mellett ennek a stratégiának a következményeiről is ítéletet mondott. A következőkben azt szeretném bemutatni, miért.
De ha már szóba került a stílus: Orbán Balázs sem tud kibújni a Fidesz önmaga által ácsolt gondolati ketrecéből. E logika szerint ugyanis amit nem ők csinálnak, az csak rossz és elhibázott lehet – rosszabb esetben pedig külföldi érdekeket szolgáló, sorosista, hazaáruló szörnyűség. Orbán Balázs ebben az írásában a stratégia teljes hiányával vádolja az új kormányt. Ez már önmagában is abszurd állítás: egy ennyire karakteres és ennyire kártékony külpolitikai kurzus után pusztán annak lezárása is komoly stratégiai lépés volna. De mint látni fogjuk, ennél jóval többről van szó. Orbán Balázs számos cikkében, különösen pedig Huszárvágás című könyvében fejtette ki az általa magyar nemzeti stratégiának tekintett elképzeléseit.