Mintha a kínai 15 évesek öt évvel többet jártak volna iskolába, mint magyar kortársaik
Kína egyre inkább oktatási nagyhatalomként kívánja meghatározni saját magát – magyarázza Halász Gábor, az ázsiai rendszert évek óta tanulmányozó oktatáskutató, amikor a PISA-eredmények okairól kérdezzük. „Az oktatás magas szakpolitikai prioritást élvez. Világosan kijelölik a célokat, amiket tudatosan és magas színvonalúan meg is valósítanak, és erre jelentős állami erőforrásokat fordítanak. Oktatáspolitikájuk ráadásul szorosan kapcsolódik a gazdaság- és iparpolitikához, az innovációhoz, a technológiai fejlődéshez, a humán képességek fejlesztéséhez. Tudják, hogy a humán képességekbe történő befektetés a gazdasági versenyképesség egyik alapja.”
Halászt ezért egyáltalán nem lepte meg, hogy a PISA 2025 nemrég publikált adatai szerint – amelyek főbb tanulságait már korábban bemutattuk – a kínai diákok a világelsők. Azzal a megszorítással, hogy a nemzetközi mérés – példátlan módon – Kína esetében nem az egész ország eredményét közli, csak a négy legfejlettebb régió diákjainak teljesítményét.
Halász szerint a kínai eredményeket (és számos más kelet-ázsiai országét is) döntően meghatározzák azok a konfuciánus kultúrkörre jellemző társadalmi értékek, amelyek igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a tanulásnak, az iskolai teljesítménynek. Arrafelé általános meggyőződés, hogy megfelelő erőfeszítéssel mindenki képes magas teljesítményt elérni.
Kínai specialitások
A tehetséggondozás ebből következően Kínában nem kizárólag egy szűk, kiemelkedő képességű csoport támogatását jelenti, hanem széles rétegekét. A szülők pedig jelentős, akár erejüket meghaladó energiát és anyagi erőforrást hajlandók fordítani arra, hogy gyermekeik sikeresek legyenek. Ennek egyik következménye a jó iskola, a másik az iskola melletti különórák és a kiegészítő oktatás hatalmas rendszere is. (A kínai oktatás kritikusai éppen a gyerekek túlhajszoltságát szokták kiemelni.)