Liberálisnak tartják az egyházi iskolák között a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumot
A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium rendre előkelő helyen végez a HVG középiskolai rangsoraiban, idén is a negyedik helyet szerezte meg az egyházi gimnáziumok között. Az intézmény igazgatóját, Barlay Bencét arról kérdezték, mivel tűnik ki az iskola, és mi az, ami 1912 óta változatlanul jól működik benne.
Arra a kérdésre, miben különböznek a többi egyházi iskolától, az igazgató azt válaszolta: az elmúlt évtizedekben rengeteget dolgoztak azon, hogy olyan kohézióval bíró nevelőcsapatuk legyen, amely már pusztán a nevelőmunkájával jó példával jár a diákok előtt. Meglátása szerint bárhol az országban csodákra képes egy tantestület, ha összetartanak és szeretik egymást a tanárok. Hozzátette: természetesen ők sem mentesek azoktól a nehézségektől, amelyek érintik a kamaszokat, ezért kiemelten foglalkoznak preventív módon a különböző függőségekkel, legyen szó alkoholproblémákról vagy a virtuális tér hatásáról.
Barlay Bence felidézte, hogy az elmúlt években a pedagógustüntetésekkel kapcsolatban sokat foglalkoztak velük a hírekben, ugyanis a Szent Imre tanárközössége úgy gondolta, nem jó irányban haladt az oktatásügy, és ebben senkinek sem sikerült megosztania őket, pedig voltak rá erőteljes próbálkozások. Mint fogalmazott, kaptak hideget és meleget, de ez nem tudta megingatni őket, mert a Szent Imre „kemény kősziklára építtetett”.
A diákélet oldaláról nézve az igazgató kiemelte a legendásan jó közösségi életet: a gyerekek tíz-tizenegy éves korukban kerülnek be, és fiatal felnőttként távoznak. Külön örömnek nevezte, hogy több „szentimrés” házaspár is lett az évek során, ami számára azt igazolja, hogy a nyolc éven át megélt biztonságos és szép kamaszkor, az erős összetartozás-érzés akár életre szóló szövetséggé is válhat.
Az igazgató elmondta, a szülői közösség nagyon sokféle, de rendkívül támogató. Tapasztalata szerint ha a szülő látja, hogy a tanári kar tényleg mindent megtesz a gyerekekért, akkor szinte nincs olyan igazgatói kérés – elsősorban nem financiális dolgokra gondolva –, amit ne teljesítenének. Példaként említette a többéves bevált gyakorlatot, amely szerint az osztályfőnökök összefognak és közösen próbálnak évfolyamszinten kereteket megfogalmazni. Ezek egyike, hogy az osztályprogramok alatt – legyen szó kirándulásról, színházról vagy táborról – zéró toleranciát hirdetnek a telefonnal kapcsolatban: a szülők felhatalmazzák a tanárokat, hogy a programok időtartama alatt összegyűjthessék a készülékeket.
Arra a felvetésre, miszerint úgy tűnik, nem befolyásolja önöket a politika, sem az egyház, ha valamit helyesnek éreznek, azt kimondják, Barlay Bence így válaszolt: az egyházi iskolákon belül liberális intézménynek tartják őket. Történelem szakos tanárként azt szokta mondani, hogy ha a Deák Ferenc-i liberalizmust értik ezen, akkor az hallatlan büszkeséggel tölti el, ha pedig szitokszónak szánják, akkor visszautasítja. Számára nem értelmezhető, mi a rossz abban, ha egy pedagógus a rábízott gyerekeket nyitottságra, kreativitásra, empátiára és toleranciára neveli.
Az igazgató szerint a kiemelkedően jó tanár–diák viszony már a Szent Imre alapítása óta jelen van. 1912-ben a ciszterciek nagyon hamar feltűnést keltettek azzal, hogy gyakran diákok gyűrűjében látták őket, miközben kötetlen, oldott hangulatban beszélgettek – ezt akkoriban sokan furcsának találták. Ez a mentalitás azóta is benne van az intézményben.