Kinek akarsz megfelelni, amikor vezetőként döntesz?
A döntéseinkbe gyakran olyanok is beleszólnak, akik ott sincsenek a tárgyalóban. Egy vezetői döntésnél rendszerint több szereplő érdekei találkoznak: ott van a tulajdonos, a felettes vezető, a csapat, az ügyfél és a szervezet jövője. És ott vannak azok is, akik fizikailag nincsenek jelen, befolyásukkal mégis képviselik az érdekeiket.
Egy korábbi főnök, akinek szeretnénk megfelelni. Egy régi csapat, amelynek a bizalmát féltjük. Egy családból hozott meggyőződés arról, mit jelent tisztességesnek vagy sikeresnek lenni. Esetleg a korábbi önmagunk, aki annak idején egészen más értékek mentén választott pályát.
Az adaptív vezetés megközelítésében – Ronald Heifetz, Alexander Grashow és Marty Linsky The Practice of Adaptive Leadership című könyvének egyik központi gondolata szerint – saját magunkra is rendszerként érdemes tekintenünk. Egyszerre több identitással, szereppel, szükséglettel és lojalitással működünk, amelyek egymással is konfliktusba kerülhetnek. Vezetőként különösen fontos ezt felismerni, hiszen saját belső rendszerünk folyamatos kölcsönhatásban van azzal a szervezettel, amelyre hatni szeretnénk.
A lojalitás három köre
A szerzők a lojalitás három körét különböztetik meg. Az első a munkatársak köre: vezetőink, kollégáink, beosztottjaink, szakmai partnereink. A második a jelenlegi közösségeinké: családunk, barátaink, társas kapcsolataink és azok a csoportok, amelyekhez tartozunk. A harmadik a múltból hozott lojalitások köre: családi minták, egykori tanárok, mentorok, szakmai és kulturális örökségünk. Ezek gyakran mélyebben alakítják a döntéseinket, mint elsőre gondolnánk.
Vegyünk egy szakértőből lett vezetőt, aki éppen nagyobb felelősséget kapott. Szeretné bizonyítani az új főnökének, hogy képes üzleti szemlélettel irányítani. Közben fontos számára, hogy továbbra is régi kollégáihoz tartozzon. Szakmai identitása pedig azt diktálja, hogy a minőségből soha nem engedhet. Egyetlen költségcsökkentési döntésben három különböző lojalitása találkozik: az üzleti eredményesség, a csapatához fűződő kapcsolata és a szakmai értékrendje.
Az ilyen belső ellentmondások sokszor láthatatlanok maradnak a külvilág számára. A vezető kívülről határozatlannak, túlzottan óvatosnak vagy éppen következetlennek tűnhet, közben olyan értékek között próbál választani, amelyek mind fontosak számára.
A lojalitásnak nagy megtartó ereje van: segít kapcsolódni, elköteleződni, hosszú távon együttműködni. A nehézségek ott kezdődnek, amikor valamelyik hűségünk kimondatlanul elsőbbséget kap a többihez képest, és ennek következményeit sem magunk, sem mások számára nem tesszük láthatóvá.