Egy 1960-as jóslat nyomában: miért nem hal ki az emberiség 2026. november 13-án?
Az emberiség 2026. november 13-án, pénteken ki fog halni – ezzel a meghökkentő állítással állt elő 1960-ban Heinz von Förster és két munkatársa. Ha a demográfiai folyamatok az addigi ütemben folytatódnának, az emberek halálra préselődnének, mert a bolygó minden létező helyét betöltenék. Az osztrák–amerikai tudós azonban nem világvégejóslattal akart riogatni, hanem arra kívánt rámutatni, mekkora hibát követ el, aki feltételezi, hogy minden jelenbeli folyamat a jövőben is ugyanúgy megy tovább.
Hatvan-hetven éve más volt a félelem
Akkoriban az tűnt igazán nagy veszélynek, hogy a Föld népessége egyre gyorsuló tempóban nő. Förster példázata szerint azonban nem lehet feltételezni, hogy egy első ránézésre tudományosnak tűnő mutató – a lakosság megduplázódásához szükséges idő csökkenése – örök érvényű.
Malthus jóslata nem teljesedett be
Közel kétszáz éven át velünk volt az a vélekedés, amelyet Thomas Malthus még 1798-ban írt le: mivel a népesség exponenciálisan nő, a hozzáférhető javak viszont csak lineárisan, ha a népességet nem szabályozzuk tudatosan, akkor háborúk, járványok és éhínségek vetik vissza a lakosságszámot egy fenntarthatóbb szintre. Ma már tudjuk, hogy a jóslat nem teljesedett be, a bolygó népességnövekedésének üteme épp 1960 körül kezdett lassulni.
Ma már más a fő kérdés
A demográfia és a fenntarthatóság szempontjából ma egészen más számít kihívásnak. Már nem az a kutatók fő kérdése, hogy mit kellene tenni a bolygó túlnépesedése ellen, hanem az, hogy miként lehet megőrizni a népesedés mostani folyamatai mellett az életminőséget, és hogy a világ fejlett részén miként lehetne növelni a gyerekvállalási kedvet – valamint hogy valóban szükség van-e erre.
Hogyan került egy tudományos lapba a jóslat?
A jóslat 1960-ban a világ egyik vezető tudományos lapjában jelent meg. Nem a szerzők vagy a szerkesztő esze ment el: a példázattal azt lehetett bemutatni, milyen könnyű belefutni a tudomány egyik legnagyobb hibájába.