„Csak akkor lehet ide bekerülni, ha valaki elmegy” – meglepően pozitív légkört tapasztaltunk Budapest legforgalmasabb alapellátási ügyeleti pontján
Az egészségügyi rendszer hiányosságai hamar a kiégés felé sodorhatják még a motivált egészségügyi szakdolgozókat is. Arról, hogy mitől működik mégis jól egy csapat, és mi hozza vissza a pályaelhagyás széléről a dolgozókat, fiatal ápolókkal beszélgettünk.
Noha az alapellátási ügyeleti rendszer átalakítását sok kritika érte, a működést a lakosság hozzáállása is nehezíti, ezért szemléletformáló kampány indul.
„Ünnepnapokon száz kisgyermeket is ellátunk. Nem vagyunk otthon karácsonykor, sem hétvégén, hét napból hatot dolgozom, egyszerre két munkahelyem is van. Amikor otthon vagyok, akkor pedig olyan fáradtnak érzem magam, hogy egész nap alszom. Ez azonban nem panasz, szeretem a munkámat” – mondja Czilik Noémi diplomás ápoló, akivel Budapest legforgalmasabb alapellátási ügyeleti pontján beszélgettünk.
A XIII. kerületben található Révész utcai ügyeleti pont hétvégén általában megerősített szakembergárdával várja a pácienseket, ahol egymás mellett van gyermek- és felnőtt háziorvosi ügyelet. Noémi kicsi kora óta ápoló szeretett volna lenni, édesanyja szintén ápoló.
„Kislányként bejártam teát osztani egy belgyógyászati osztályra, otthon pedig gyakran azt játszottam, hogy infúziót adok a plüssállataimnak, ebben nőttem fel, nem volt kérdés számomra, hogy az egészségügyben dolgozzak később” – meséli a 27 éves egészségügyi szakdolgozó, akit környezete megpróbált lebeszélni vágyott pályaválasztásáról.
„Mindenki azt mondta, hogy csak az egészségügybe ne. Indokként az alacsony fizetést, az extrém munkaterhelést és az éjszakai műszakokat hozták fel. Fárasztó ez a munka, de aki igazán szereti és elhivatott, azt nem tudják eltántorítani, engem sem sikerült” – teszi hozzá Noémi, aki a tanulóévei alatt az Amerikai úti Idegsebészeti és Neurointervenciós Klinikán dolgozott, és mivel nagyon tetszett neki az ottani munka, a gyakorlatok után ott helyezkedett el.
„Ez az országban az egyik top intézmény, ahová eljuthat egy magasan képzett egészségügyi szakdolgozó. Rengeteget tanultam itt, és a feladatok is izgalmasak voltak. Ezen a klinikán orvosból nincsen hiány, szakdolgozóból viszont igen. Az én korosztályom teljesen hiányzik, és az az igazság, hogy az eggyel felettem lévő, aktív, terhelhető 40-es korosztály is. Főleg idősek maradtak a rendszerben” – folytatja Noémi, aki egy idő után nehezen bírta, hogy kevesen vannak, és inkább úgy döntött, hogy a gyermekellátás felé indul tovább. Így került egy magánellátóhoz és a Révész utcai ügyeleti ponthoz.
„Először a magánszolgáltató volt a főállásom, és az ügyeletet csináltam félállásban, de jobban élvezem az ügyeletet, ezért most már ez a főállás, és a magán lett a másodállásom” – mondja, azonban ezen a ponton gyermeksírás hallatszik a bejárat felől. Kezdődik az ebéd utáni roham, egy édesanya érkezik pár hónapos kisbabájával.
Hollós Ildikó gyermek- és felnőtt háziorvos azonnal vizsgálni kezdi a kicsit, akinek nincsen láza, de nagyon sír, hamar kiderül, hogy a fülével lehet probléma. A doktornő fájdalomcsillapítót írt fel, majd átirányította a szülőt a fül-orr-gégészeti ügyeletre, hiszen ez már nem alapellátási kompetencia, komplexebb kivizsgálásra van szükség.