Magyarok a diaszpórában saját parlamenti képviselőket kérnek

Saját parlamenti képviselőket kérnek a diaszpórában élő magyarok

Kétirányú kapcsolatra lenne szükség a nyugati magyar diaszpóra és Magyarország között, ezt legjobban úgy lehetne elérni, ha a sok millió külföldön élő magyarnak lennének saját parlamenti képviselői – mondta Bajka Péter, a berlini Tisza Sziget vezetője. Arról is beszélt, hogy milyen külföldi példák vannak erre, s hol tartanak a magyar illetékesekkel kezdeményezett egyeztetések.

Folynak az egyeztetések az Alaptörvény jelentős módosításáról. A nyugati és tengerentúli magyar diaszpóra parlamenti képviseletének megteremtését is kezdeményezték. Bajka Péter szerint azért van szükség erre, mert a nyugati és tengerentúli magyar diaszpórának ma nincs valódi, intézményes parlamenti képviselete. Ezt nem pusztán választójogi kérdésnek látja: a probléma az, hogy nincs olyan, kifejezetten a diaszpóra egészét képviselő, számonkérhető parlamenti szereplő, akinek a feladata lenne a külföldön élő magyarok érdekeinek folyamatos megjelenítése az Országgyűlésben.

A diaszpóra nemcsak választások idején létezik – hangsúlyozta. A Magyarország határain kívül élő magyar közösségek tagjai nem csupán választópolgárok, hanem a magyar nemzethez tartozó emberek, akiknek az életét ugyanúgy érintik a magyar állam döntései. Szükség van ezért egy állandó, kétirányú kapcsolatra: ne csak a politika keresse meg a diaszpórát választások előtt, hanem a külföldön élő magyarok is rendelkezzenek olyan intézményes csatornával, amelyen keresztül a problémáik és javaslataik eljutnak a Parlamentbe.

Arra a kérdésre, hány képviselőt tartana elegendőnek, Bajka Péter azt válaszolta: konkrét számot szándékosan nem szeretne alkotmányi szinten rögzíteni. Az Alaptörvénynek azt kellene kimondania, hogy a nyugati és tengerentúli magyar diaszpóra önálló parlamenti képviseletre jogosult, a képviselők számát és a választás részletszabályait pedig sarkalatos törvényben lehetne meghatározni. Támpontként érdemes megnézni a nemzetközi gyakorlatot: Olaszországban nyolc parlamenti mandátum kapcsolódik a külföldön élő állampolgárok képviseletéhez, Franciaországban pedig tizenegy. A magyar Országgyűlés létszámához viszonyítva ez nagyságrendileg néhány, körülbelül két–négy mandátumot jelentene. De nem maga a szám a legfontosabb – tette hozzá –, hanem az, hogy valódi, közvetlenül legitimált parlamenti képviselet legyen, amelynek mandátuma kifejezetten a diaszpórához kötődik.