Négy lábon járó eufória: miért támadja le mindenki a kiskutyámat a nagyvárosban, és mit tehetek ellene?
Világunkban, ahol a városi élet egyre inkább elidegenedést hoz magával, nem meglepő, hogy a kölyökkutyák iránti vonzalom óriási. Az utcákon szembejövő kutyusok simogatására gyakran alig tudunk ellenállni, azonban fontos, hogy ezt a gazdájuk beleegyezése nélkül ne tegyük, mert ez sokkal több kárt okozhat, mint hasznot – mind a kutyának, mind a tulajdonosának. Szakértők segítségével járjuk körül, miért vonzódunk ennyire a kis kutyákhoz, és hogyan felelhetünk felelősen a gazda és a járókelők részéről.
Egy középkorú férfi kordzakóban, kezében esernyővel közeledik, anélkül, hogy észrevenne minket. A féléves Matróz, kutyám, akit szorosan pórázon tartok, az egyetlen érdekesség az utcán. Megpróbálom figyelmeztetni a férfit: „Elnézést!” – de nem reagál, csak folytatja az útját a kutyám felé. Amikor végre felnőtt kora előtt guggolva elérjük egymást, tudatosítanom kell benne, hogy nem helyes, ha engedély nélkül simogatja Matrózt.
Kiderül, hogy a férfi szerint mivel már harminc kutyája volt, jogosultnak érzi magát arra, hogy ma is simogasson egyet. Én viszont nem tartom ezt így, és többszöri próbálkozás után végül el tudom küldeni. De amint távolodik, még vissza-vissza mutogat nekem az esernyőjével.
Matróz, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola növendéke, csupán néhány hónapja él velünk, és mint labrador kölyök, valóban rendkívül cuki. Éppen ezért, amikor az utcán találkozunk, sok ember kérdés vagy köszönés nélkül nyúl hozzá, simogatja, beszél hozzá, még az út túloldaláról is. Friss kutyatulajdonosként zavarba ejtett ez a jelenség, így úgy döntöttem, hogy megpróbálom jobban megérteni ezt az irányultságot.
A kölyökkutya, mint magánszféra jogi szempontból
Korom Gábor, kutyakiképző szakember és a Tükör Módszer alkotója, kifejti, hogy a kutya ma már a családtagok közé tartozik, és ennek sok előnye van: a kutyák látványa ritkán okoz feszültséget a városban. Ugyanakkor az embereknél gyakran túllépjük a határokat. A szakember szerint a városban élve, ahol sokan izoláltan, magányosan élik mindennapjaikat, a kutyák ablakot nyitnak a találkozásokra. Különösen igaz ez a kölyökkutyákra, amelyek egyfajta eufóriát hoznak a járókelők életébe.
Egy kiskutya valóban négy lábon járó boldogságot jelent sokak számára, ám Korom és más szakértők rámutatnak, hogy ez nem jelentheti azt, hogy automatikusan jogunk van a kutya „magánszférájába” belépni.
Pszichológiai megközelítés: miért vonzódunk a kutyákhoz?
Belső Nóra pszichiáter hangsúlyozza, hogy a kutyák, különösképpen a kölykök, iránti vonzalom pszichológiai szempontból is érthető. Széles fej, nagy láb és hatalmas szemek jellemzik őket, valamint általában aranyosnak minősülnek az emberek szemében. Az állatok és gyermekek cuki kinézete ösztönzésként hat a felnőttekre, akik általában védelmező és szeretgető ösztönt éreznek a kis lények iránt.
Fontos tisztában lenni ezzel a jelenséggel, hiszen a kutyák nemcsak háziállatok, hanem hídépítők is a társadalmi kapcsolatokhoz. Ahogy a városi élet során egyre inkább az emberek körében terjed a kutyák iránti vonzalom, úgy szem előtt kell tartanunk a felelősségteljes hozzáállást. A kötődés és a közelség nem jelenti azt, hogy elhanyagoljuk a gazda érzéseit és a kutyus személyes térét. A felnőtteknek is tanulniuk kell, hogy a simogatás nem automatikus jog, hanem tiszteletben kell tartaniuk a kutyák és gazdáik határait.
Forrás: hvg.hu/360/20251226_kolyok-kutya-simogatas-Korom-Gabor-Belso-Nora-Barathegyi-labrador