Szégyenkezés a Liberalizmus Hanyatlásával Kapcsolatban
Csizmadia Ervin megállapítása szerint nevetséges magyarázat a liberalizmus válságát a populizmus előretörésére fogni. Az, hogy a mainstream politikai diskurzus szinte kizárólag ebben a keretben mozog, nem közelít minket közelebb a valódi megértéshez, mi történt velünk az utóbbi időszakban. A populizmus egyre erősebb jelenléte valóban észlelhető, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ennek talán nem kellene elsődleges oka lenni a liberalizmus problémáinak.
Ez a perspektíva szűkíti a politikai diskurzust, hiszen több olyan elemzés is született, amelyek alternatív magyarázatokat keresnek a liberalizmus válságára. Az új megközelítés – a liberális demokrácia nehézségeinek kialakulását tágabb kontextusban vizsgálni – indokolt lehet. Igen, a populisták száma nőtt a politikai színtéren rendszerszerűen, de érdemes elgondolkodni rajta, hogy vajon a populizmus csak egy szimptóma, vagy valóban a liberalizmus válságának fő okozója?
A Liberalizmus Mint Társadalomszervező Elv
Érdemes visszatekinteni arra, hogy a liberalizmus egykor rendkívüli sikerrel bíró világnézet és társadalomszervező elv volt. Ez a siker nemcsak az elméleti kereteknek, hanem azoknak a gyakorlati alkalmazásoknak volt köszönhető, amelyek révén az elvayságot valóságos társadalmi változásokkal párosították. A liberalizmus elméletei, mint John Locke, John Dewey vagy John Rawls munkái, tiszteletet érdemelnek, ám a politikai döntéshozók és a hétköznapi emberek életébe való beépülésük már kevésbé volt telített.
A liberalizmus társadalomszervező erejét éppen az adta, hogy nem csupán egy elvont eszme volt, hanem ötvözte a realitás igényeit és a vágyakat egyaránt. Ez a dualitás adta meg az eszme szuperesszenciáját a 19. században, amikor a liberalizmus komoly hatással volt a társadalomra, akár a már létező struktúrákban, akár új lehetőségekben gondolkodva. Ennek az elgondolásnak a sikerét semmilyen más eszme nem lehetett volna felülmúlni, hiszen a liberális értékek egyszerre szolgálnak napi szükségleteink kielégítésére és a jövőbeli ambícióink táplálására.
Az eszme fejlődése a gyakorlatban mutatja, hogy az elméleti keretek és a valóságbeli alkalmazás között rendezni lehet a kapcsolatokat. Ezzel együtt fontos hangsúlyozni, hogy a populizmus megjelenése nem feltétlenül visszautal a liberalizmus hibáira, hanem inkább arra figyelmeztet, hogy a társadalmi diskurzus sokkal összetettebb és árnyaltabb lehet, mint ahogy azt kezdetben gondoltuk. Nem elegendő csupán a populizmust hibáztatni a liberalizmus válságáért, hanem érdemes elmélyedni a háttérben meghúzódó komplex okok feltárásában.