Stephen Frears és a Gonosz csábítása
Harminc évvel ezelőtt debütált a Gonosz csábítása (Mary Reilly), amely a klasszikus Dr. Jekyll történetét egy különleges perspektívából meséli el, Julia Roberts szobalányának szemén keresztül. A filmet a brit rendező, Stephen Frears jegyzi, aki korábban sikeres művekkel, például a Veszedelmes viszonyokkal (Dangerous Liaisons) és A királynővel (The Queen) tűnt ki. Azonban a Gonosz csábítása nemcsak Frears pályafutásában játszott jelentős szerepet, hanem sokáig a filmipari kudarcok emblematikus példájaként is ismert maradt.
A film csúfos bukása
Frears nyíltan beszél arról, hogy a Gonosz csábítása elismerhetetlen szégyen volt számára, amely a zárójelentése szerint nemcsak anyagi szempontból, hanem művészileg is katasztrofálisra sikerült. „Egy merő kínszenvedés volt az egész. És hatalmasat bukott,” mondja, utalva arra, hogy a film nemcsak a nézők, hanem a kritikusok által is hideg fogadtatásban részesült. Az a hírnév, amelyet a Hollywoodban eltöltött évek során összegyűjtött, homályosnak tűnt ettől a bukástól, amely ráirányította a figyelmet a rendező komoly dilemmáira.
Miért vállalta a filmet?
A kérdés adja magát: miért vágtatott Frears a gótikus melodráma e fortélyos világába, amikor ez a műfaj sosem állt közel a szívéhez? Az Interjú során kiderül, hogy Frears nemcsak a kihívás iránti vágy vezérelte, hanem a lehetőség is, hogy együtt dolgozzon olyan neves színészekkel, mint Julia Roberts és John Malkovich. Azonban e tapasztalatok során nemcsak a művészi ambícióval kellett megküzdenie, hanem a rendezés nehézségeivel és a filmipari elvárásokkal is.
Reflexiók a közönség és a kollégák reakcióiról
A rendező szembenézett a veszteségek sokaságával, és említi, hogy Dustin Hoffmannal folytatott közös munkája is vegyes emlékeket hagyott maga után. Ezen kívül, Frears emlékezik arra a pillanatra, amikor Milos Forman, a neves cseh származású rendező, megjegyezte, hogy Frears „meggyilkolta” Valmont karakterét, mely egy korábbi sikeres filmje, a Veszedelmes viszonyok középpontjában állt. Ez a kijelentés még inkább ráirányította a figyelmet Frears küzdelmeire és céljaira a filmezés világában.
A Gonosz csábítása mint figyelmeztetés
Stephen Frears elmélkedései a filmtörténet e felemás darabjáról nemcsak a múlt árnyait idézik fel, hanem a filmipar jelenlegi állapotára is rávilágítanak. Az új felfogás, amit a Gonosz csábítása formálhatott volna, a jövő filmes manufaktúráinak figyelmeztető jeleként szolgálhat. Ahogyan Frears mondta, az élmény minden lehetőségét belefoglalta a rendszerbe, amelyben a művészet és a kereskedelem gyakran elfordul egymástól.