Ámokfutók Lélektana: Szálasi Ferenc és a Jövő ÁVH-Főnöke
A háborús bűnösök pszichológiájának kutatása Magyarországon is jelentős figyelmet kapott a második világháborút követően. Az írószakma és a tudományos közélet fontos kérdéseket vetett fel a múlt eseményei és a tömegek viselkedésének megértésében. Ezen a téren érintettek voltak történészek, szociálpszichológusok és pszichológusok egyaránt, akik próbálták feltárni a második világháború örökségét, különös tekintettel azok lelkére, akik felelősek voltak a háborús bűncselekményekért.
Az 1945 utáni időszakban a legnagyobb háborús bűnösök több tucatnyi középkategóriás tisztségviselővel együtt börtönbe kerültek. E felállás önmagában is ritka lehetőséget biztosított arra, hogy ezeket a személyeket nem csupán politikai vagy jogi szempontból, hanem pszichológiai értelemben is elemezni lehessen. Az irányba tett lépések és vizsgálatok sokszor technikai és módszertani nehézségekbe ütköztek, hiszen a szakembereknek gyakran az időhiány okozta problémák miatt kellett küzdeniük. Ennek ellenére világszerte újságírók és tudományos szakemberek keresték fel a börtönök lakóit, az állapotok megértése és a személyiségek feltérképezése érdekében.
Magyarországon, ezen a vonalon, Szálasi Ferenc, a nyilas párt vezetője, Péter Gábort, a leendő államvédelmi főnököt „elragadó embernek” nevezte. Ez a megjegyzés nem csupán az egyes szereplők közötti kapcsolatokat, de a hatalomtól való függőség szimbolikáját is tükrözi. Az ilyen aspektusok vizsgálata különösen fontos, hiszen rávilágít a politikai manipulációkra és arra, milyen mértékben befolyásolja a hatalom a személyes jellemet.
1946-ban Szirmai Rezső és Gartner Pál riportkönyve megjelent, amely a korszak dokumentációs jelentősége mellett nem kínál tudományosan megalapozott pszichoanalitikai diagnózist. Az ebben szereplő információk értékes betekintést nyújtanak a háborús bűnösök gondolkodásmódjába, ugyanakkor felvetik a kérdést, hogy milyen mértékben lehet a múlt kollektív traumáját egyéni pszichológiai vizsgálatok révén feltárni.
Az írások és kutatások ily módon nem csupán a történelmi események értelmezésére reflektálnak, hanem rávilágítanak arra a komplex folyamatra is, amely során a társadalom próbálja feldolgozni a múltját, és ezzel párhuzamosan megérteni az emberi természet sötét oldalát.