Az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának visszatekintése
Az elmúlt tizenöt évben a magyar gazdaság a fogolyszerephez hasonló állapotba került, miközben a kormányzati intézkedések sorozata szinte teljes mértékben átalakította annak működését. Az állam hatalma kiterjedt mind a tulajdon újraosztására, mind a széleskörű árszabályozásra, a központi irányítású strukturális változtatásokra, illetve a külgazdasági irányváltásokra. Az adópolitikában alkalmazott rögtönzés és a jogbiztonság hiánya jelentős problémákat okozott.
A tizenöt év elegendő idő lett volna ahhoz, hogy a kormány a saját elképzelése szerint formálja a gazdaságot, megváltoztassa annak alapvető működési rendjét, és szükség esetén reformokat valósítson meg. A közgazdászok általánosságban azt értették a reformok alatt, hogy a nagy állami elosztórendszerek, mint például a nyugdíj-, egészségügyi és oktatási rendszerek átalakítása szükséges.
Az Orbán-kormány viszont más értelmezést adott a reform szónak, s ha használta is, az inkább politikai stabilitásra, a munkaalapú gazdaság elmélyítésére, az újraiparosításra, a családok támogatására, illetve az otthonteremtési kezdeményezésekre vonatkozott. A minimálbérek emelése, valamint az illegális bevándorlás visszaszorítása is a politikájuk része lett.
A nyugdíjpolitikában a kormány az inflációkövetés mellett döntött, míg az egészségügyben a legyengített állami ellátás mellett a magánszolgáltatókkal való versengést támogatta. A közoktatás államosítása, valamint az önkormányzatok mozgásterének drasztikus csökkentése jelentős hatással volt a helyi szintű döntésekre, és gyakran elvonták az önkormányzatok jövedelmeinek egy részét, amit újraosztottak.
A gazdasági mutatók elemzése alapján a helyzet sokkal elkeserítőbb, mint ahogyan az látszik. Az Orbán-kormány gazdasági teljesítményének mérlegét három jól elkülöníthető időszakra lehet bontani, melyek során látható, hogy a gazdaság fejlődése nemcsak stagnált, hanem sok esetben vissza is esett.