Svájci katasztrófa: Az égési sérültek hosszú és drága kezelése
A legkorszerűbb orvosi technológia sem elegendő ahhoz, hogy minden esetben helyreállítsa a sérült embereket. Különösen a fiatalok helyzete kedvezőbb, hiszen ők nagyobb eséllyel élik túl a súlyos égéseket. A legkomolyabb égési sérülések kezelését kizárólag az erre specializálódott központok végzik, ami azt is jelenti, hogy sok esetben külföldi segítségre van szükség. A crans-montanai tűzeset nyomán a különleges ellátásra szoruló páciensek száma közel egy százfősre tehető.
Csak a steril kötszerek cseréje naponta több órát vesz igénybe. Néhány sérült teste olyan állapotban van, mintha mumifikálták volna: az egész testüket kötszerek borítják. A bőr védelmi funkciójának hiánya miatt a kezelési környezet hőmérséklete 35-40 fok között kell legyen. Folyamatosan védekezni szükséges a fertőzések ellen, és egy-egy súlyos égési sérült mellett akár egy ápoló egész napjára szükség van. A kezelési folyamat során sorozatos műtétek váltják egymást, és a betegek mellett 24 órás orvosi ügyeletre van szükség.
Ezek az információk a svájci és a német média beszámolóiból származnak a svájci szilveszteri diszkókatasztrófát követően. Az ilyen speciális intenzív osztályok száma rendkívül korlátozott, Svájcban legfeljebb húsz beteg számára van hely, ezért sok sérült kénytelen volt német, olasz, francia vagy lengyel klinikákra átszállítani. A döntéseket sürgősen hozták meg: a súlyos égés után a betegek maximum egy vagy két napig szállíthatók, utána pedig kezdenek beindulni azok a folyamatok, amelyek jelentősen rontják a beteg állapotát.
A légzés vizsgálata az elsődleges feladatok közé tartozik. A tűz, füst és gáz belélegzése súlyos duzzanatokat okozhat, amelyek elzárják a légutakat. Az égésközpontokban az első lépések között eltávolítják a sérült maradék ruházatát, és alaposan megtisztítják az égett felületeket. Ehhez speciális kádat használnak, és a műtőfelszerelés is mindig készenlétben van, mivel a betegek testébe égett ruhadarabok eltávolítása gyakori, hogy vágásokra is szükség legyen. Az első napok során a beteg állapotának stabilizálására koncentrálnak, és a műtétek csak később következnek.
Ha a bőr mélyen megég, mérgező anyagok jutnak a véráramba. Az erek kitágulnak és szivárogni kezdenek, ami folyadékpótlás nélkül sokkos állapothoz vezetne a páciensek számára. Ezt az állapotot égési betegségnek nevezik, és a tragédia után néhány órával manifesztálódik.