Teafiltert a fáradt szemekre – A sérülékenységben rejlő ellenállás formái a Trafó Galériában
A fáradtság gyakran nem csupán egyéni gyengeség, hanem egy tágabb társadalmi jelenség. A gondoskodás, a láthatatlan munka, a női test kiszolgáltatottsága és a gyógyulás különböző rutinjai gyakran ugyanarra a kérdésre futnak ki: meddig lehet bírni? A Trafó Galéria „Tinta a tejben” címmel megrendezett kiállítása nem kínál választokat, ellenben tükröt tart elénk: reflektál a kimerültségre, sérülékenységre és az ápolásra.
A kiállítás fő témája a sebezhetőség és a kiszolgáltatottság különböző élethelyzetei. A gondoskodás kérdéseit érzékenyen közelíti meg, a gyógyulás, ápolás gyakorlatainak elfogadása során felmerülő dilemmákat boncolgatva. Gadó Flóra és Szalipszki Judit kurátorok a Trafó „SEMMIT RÓLUNK NÉLKÜLÜNK” összművészeti alapelvéhez igazodva alakították ki a kurátori koncepciót, amely célja a sérülékeny csoportok és létállapotok művészeti reprezentációja. A nemzetközi tárlat a tavalyi prágai Fotograf Zone Festival adaptált verziójaként készült el.
A „Tinta a tejben” kiállítás a gondoskodás szimbólumait használja, párhuzamot vonva a Ludwig Múzeum „Finom illesztések – Golden Repair” című bemutatójával. Mindkét tárlat középpontjában a reproduktív munka fogalma áll. A nők szerepe a családi élet működtetésében történelmi és mai relevanciával bír, hiszen az otthonápolás és a gyereknevelés mellett a fogyatékossággal vagy tanulási nehézséggel élő családtagok gondozása alapvetően alakítja a nők lehetőségeit. A társadalmi rendszer nemcsak hogy nem csökkentette a nők gondoskodási terheit, hanem gyakran tovább súlyosbítja azokat.
A kiállítás a fáradtság motívumát is középpontba állítja, kérdéseket felvetve arról, miben összefonódik a produktivitás és a pihenés hiánya. Hogyan kapcsolódik a kiszolgáltatottság a kimerültséghez? Miként lehet megbirkózni a folyamatos fáradtsággal a gyógyulás és ápolás során?
A tárlat több elgondolkodtató szempontot vonultat fel. A kurátorok az ableism és ageism kritikájával foglalkoznak, illetve érzékeltetik a női nézőpont jelentőségét. A tárlaton bemutatott élethelyzetek a betegségekhez és a felépüléshez kapcsolódó rítusokat különböző nézőpontokból reflektálják. Fátyol Viola munkái az anyaság első időszakának kiszolgáltatottságát párbeszédbe állítják Joe Spence mellráktúlélő önértelmezésével.
A női test változása a kortárs feminista kritika és a művészet területén már régóta téma. Fátyol erőteljes képei új aspektusból mutatják be a sebezhető testet, a női reproduktivitás szimbólumaként, miközben a félelem, kimerültség és megfelelési vágy érzelmeit jelenítik meg. Az ultrahangos vizsgálatokra utaló ábrázolás újraértelmezi az önfeláldozó anya képét, megkérdőjelezve a társadalmi normákat.
Joe Spence „Az egészség képe” című sorozata a mellrákot és leukémiát túlélő történetét dokumentálja. Spence megpróbálta megőrizni teste feletti kontrollját a kórház klinikai közegében, miközben a gyógyulás és a méltóság megőrzésének kérdéseit tette fel. Az idősödő női test és a szépségkultusz viszonya is előkerül, kérdéseket vetve fel arról, mi számít szépnek.
Leah Clemens „Összeomlás” (2019) c. munkája a pihenés kultuszát bírálja, a hőkamerák vizuális világát használva. Az alvászavarok és az intenzív életvitel összefüggéseire is rávilágít, megkérdőjelezve a társadalmi normákat a pihenést illetően.
Hac Vinent normatív testtapasztalatokat tágító videóinstallációja a szenzomotoros érzékelés területét is bevonja. „Kemény ellenállás” (2020) című munkája kapcsolódik a hallássérült emberek globális megítéléséhez, miközben társadalmi szempontból reflektál a fogyatékosságra.
A „Tinta a tejben” videója Gernot Wieland nevéhez fűződik, miközben a kirekesztettség élményeit dolgozza fel. E gyermeki rajzok látványvilágának groteszk hangvételét ironikus humorral ötvözi, megvilágítva az egyén másságának megélését egy közösségen belül.
Ulbert Ádám „Mendemondák a Bolondok Hajójából” (2018) című fotósorozata a mentális betegségekkel küzdők társadalmi kirekesztésére hívja fel a figyelmet, a gondoskodás válságának allegóriájaként. A kiállításon használt képalkotó stratégiák – mint az ultrahang és röntgen – mellett Barbora Zentková és Julie Gryboś tapintási tapasztalataikra építve alkotnak, újrahasznosítva a felhasználhatatlanná vált bútorokat.
Zentková és Gryboś „Teaborogatás a szemeinken” (2021) című installációja a társadalmi elvárások és a fáradtság elleni küzdelem szimbolikus megjelenítése. Az alkotás a gyapjú hagyományos kézimunka jellegét állítja szembe a modern világ termelési kényszerével, rávilágítva arra, hogy miként lehet a mély figyelem az ellenszer a kikényszerített fáradtság ellen.
Forrás: hvg.hu/360/20260107_a-mu-tinta-a-tejben-kiallitas-Trafo-Galeria