A tudás és kultúra felszabadítása: sürgető feladatok a jövő érdekében
Az elmúlt hónapban, a szakpolitikai és érdekvédelmi javaslatok tükrében, egyértelmű tendencia rajzolódik ki. Másfél évtizednyi kormányzati túlhatalom és elnyomás után most végre megszólalnak a tudomány, oktatás és kultúra képviselői. Egyértelmű követelésük: az intézmények azonnali felszabadítása, biztosítva ezzel a kiszámíthatóságot, az önkormányzatiságot és a szakmai döntéshozatalt. Az elképzelések széles spektrumon mozognak, kezdve a 2010 előtti állapotok visszaállításától egészen a korszerűsített és átláthatóbb intézményrendszer ígéretéig.
Az aktuális helyzet tehát vegyes, de nem mentes a reménytelen elemeket is magában foglaló várakozásoktól. Az egyetemeken zajló politikai és kuratóriumi kontroll alól való függetlenedés, az MTA és kutatóhálózat közti kapcsolatok rendezése, valamint az NKA szakmai működésének helyreállítása sürgető fodrászként jelentkezik. Szintén fontos feladat az Erasmus és Horizont Europe által kínált lehetőségek újranyitása, a tankönyv-monopólium megtörése, valamint a szakszervezetek és intézmények jogainak helyreállítása.
A restauráció csapdája: a múltra épülő intézményrendszer elemzése
Fontos figyelembe venni, hogy a NER előtti rendszer sem volt mentes a hiányosságoktól. Részben a kilencvenes évek örökségeként hagyományozódott intézményi struktúra gyakran alulfinanszírozott volt, informális megállapodásokra alapozva működött, és gyenge felelősségi rendszerekkel operált. Az egyenlőtlenségek folyamatosan fennmaradtak, ami újabb problémák forrása lett.
Az intézményi reform iránti igények között több megközelítés is leegyszerűsíti a helyzetet. Az autonómia nem csupán az államtól való távolságot jelenti, és a közfinanszírozás fogalmát sem lehet automatikus pénzáramlásként kezelni. A szakmaiságot pedig nem csupán belső körök önigazolásaként kell értelmezni. Az önkormányzás csak úgy biztosítható, ha együtt jár a fokozott elszámoltathatósággal; közpénzek elosztását nyilvánosság legitimálhatja, míg az intézményi függetlenség csak akkor válik valóra, ha a döntéshozatalba a tanárok, kutatók, művészek mellett a diákok, technikai dolgozók, szülők, helyi közösségek és pályakezdők is beleszólhatnak.
A helyreállítás elengedhetetlen: de mi jöhet utána?
Nincs kétség afelől, hogy a NER által létrehozott torzulásokabb helyreállítása elkerülhetetlen. Autonómia, jogbiztonság, szakszervezeti jogok, átlátható finanszírozás, és a politikai kinevezettektől független szakmai döntéshozatal nélkül Magyarország modernizációja nem kezdődhet meg. Az olyan javaslatok, amelyek már nem csupán a restaurációról szólnak, hanem célul tűzik ki az intézmények demokratikusabb, ellenőrizhetőbb és a politikai befolyástól mentes működésének kialakítását, kulcsfontosságúak a jövő szempontjából.