A kárókatonák ólmot kaptak karácsonyra
Idegen és kártékony halfajt véd a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ), miközben őshonos madárfajt irtózatos módon sújt. Ez csupán két példa Magyarország legnépszerűbb szabadidős tevékenységeinek sötét oldalaira, amelyek még sokkolóbb részletekkel teli történetet rejtenek magukban.
2025. január 1-jétől a MOHOSZ jelentős védelmet biztosít egy Kelet-Ázsiából származó halfajnak, az amurnak, a Duna, Tisza és mellékfolyóik teljes magyar szakaszán. A védelmet ráadásul anélkül hirdették meg, hogy bármilyen tudományos vagy szakmai szervezet hozzájárulását kérnők volna. A Magyar Haltani Társaság, amely aggódik a lépés miatt, máris közleményben ítélte el ezt a döntést, amiért a MOHOSZ képviselői joggal kifogásolták, hogy nem egyeztettek velük korábban.
Ez a lépés híven tükrözi a természetes vizeinken végbemenő halgazdálkodás kritikán aluli szakmai színvonalát; egy idegen halfajt, amely védtelenül lelegeli az őshonos halaink búvó-, táplálkozó- és szaporodóhelyeit, védik. A MOHOSZ ezzel azonban nemcsak a halak élőhelyeit veszélyezteti, hanem egy őshonos madárfaj, a kárókatona irtásával is foglalkozik, amely évmilliók óta természetes részét képezi halállományunknak.
Az amur kártétele és a kárókatona védelme
Az amurivadék már 2 centiméteres korától elkezdi a vízinövények pusztítását, és képes elérni akár 30-40 kg-os testtömeget is. Növekedési képessége gyors és jelentős, ráadásul a növényi táplálékot nagyon rosszul hasznosítja, így a táplálékot félig megemésztve üríti ki. Egy 10 kilós amur napi 10-12 kilogramm növényzetet fogyaszt el, ami a vízminőség drasztikus romlásához vezet.
A hínárfelületeken való pusztításának következményei hármas: a napfény hatására a víz zavarossá válik, az oxigéntermelés csökken, miközben a bomló amurürülék további oxigént von el, ezáltal fokozva a meder iszapolódását. Mindezek következményeként a vízi élet, beleértve a halakat is, közvetlenül veszélybe kerülhet a nyári meleg hónapok során.
Megoldás vagy hiba?
A Kárpát-medence őshonos halállományának védelme érdekében a MOHOSZ nem a tartós megoldásokban gondolkodik, hanem arra összpontosít, hogy az újonnan betelepített halfajt védje. Ezzel párhuzamosan azonban a kárókatona irtására szervezett támadásokat indít el. A Hun-Ren Balatoni Limnológiai Kutatóintézet hivatalos álláspontja szerint a kárókatona jelenléte nem indokolja a gyérítést, különösen Natura 2000 területeken.
Ez a döntés a közérdek és a környezetvédelem szempontjából is teljesen elfogadhatatlan. Mégis, a MOHOSZ puskás irtóhadjáratokat szervezett a kárókatonák ellen, és a hivatásos halőrök már évtizedek óta járnak fegyverrel a vizek mentén, kíméletlenül irtva ezt az őshonos madarat.
Amikor az emberi beavatkozás a természet rendjével szembe helyezkedik, joggal érdemes elgondolkodni, hova vezet mindez. Az őshonos élőlények védelmét megette az invazív halfaj, miközben a természetvédelmi intézkedések a figyelmetlen helyzetfenntartás mögé bújnak. A kérdés csak az: ki is az igazi bűnös a természetes vizeink rovására történt rombolásban?