Béndekpuszta: Emlékek és csendek között
Béndekpuszta, a Somogy megye rejtett gyöngyszeme, ma már csak halottak és két templom emlékével idézi fel egykori életét. A falu halála nem egyszeri esemény, hanem a történelem során többször is újra és újra megölelték a végzet szele. Az első gyászos pillanat a török invázió idején érkezett, amikor a menekülő emberek templomait gyújtották fel. A második, sokak számára talán még fájdalmasabb, a magyar hivatalos politika árnyékában történt, amikor egy ígéretes tervezés a párt szemében hirtelen nem kívánatos lett, így a falu fejlesztése is elmaradt. Az áram eljutott oda, de az út, amely a civilizációt hozta volna, soha nem készült el.
A kihalt falu titkai
Mára a néma erdő és az elhagyott kápolna őrzi Béndekpuszta múltját, egy elfeledett mesévé fajulva, ahol a természet lassan visszahódít mindent. Az elhagyatott falvak felfedezése újabb kihívásokat tartogat, amelyek közé tartozik a GPS megbízhatatlansága is. Az erdők mélyén, a már nem létező település keresése közben hamar kiderül, hogy a modern technológia nem minden esetben nyújt valódi segítséget. Az odavezető utak sokszor nagymértékben megnehezítik a kirándulást, hiszen a kocsival szerzett tapasztalatok gyakran csalódást okoznak. A térképeken mutatott helyszín valósága gyakran nem egyezik meg a valósággal, így a kaland a gyalogos túrák során folytonos irányváltásokat kíván.
A természet és a múlt találkozása
Az utolsó szakaszon már csak a gyaloglás marad, amely egy különös kapcsolatot teremt a természettel és a múlttal. A csend, amit csak erdei zajok töltik meg, elgondolkodásra készteti az embert. A hatalmas búzaföldek mellett csak a szarvasok és a siklók jelenléte emlékeztet arra, hogy élet egykor itt pezsgő volt. Lakos Gábor, egy kiváló fotós, az út mentén felfedezhető fagyökerek szépségét örökíti meg, mint a természet művészete.
Merre tovább Béndekpusztán?
Három kilométerre Hácstól, mindössze húszra Balatonboglárról már csak egy táblát látni, amely Béndekpuszta felé mutat. A falu múltja nemcsak a falakban él, hanem azokban az emlékekben is, amelyek játékosan bújnak meg a természet szívében. A táj, a csend, és a halál emléke mind arra figyelmeztetnek, hogy a holt falvakban palpál a történelem – egy olyan valóság, amit nemcsak felfedezni, hanem értékelni is kellene, még ha az idő kérdése is, hogy mikor érkezik el egy új kezdet.”
Forrás: hvg360