MEGDÖBBENTŐ FAKTUMOK AZ ALKOTÓHÁZAK KÖRÜL
Demeter Szilárd, a Magyar Kultúráért Alapítvány elnöke, három évvel ezelőtt átvette a művésztelepekkel együtt a balatoni alkotóházakat is, hangzatos ígérettel, hogy „az alkotóházak funkcióit újragondolják a válságállóság jegyében.” Azóta azonban nem csak a célok, hanem a valóság is más irányt vett. A HVG értesülései szerint Lázár János közeli építész kezébe került egy korábban balatoni alkotóház, és a többi ingatlannal is hasonló sors várhat: nyilvánvalóan megnyilvánuló tendenciák látszanak a művészek és vendégek távol tartására.
CSAK ÜRES HÁZAK ÉS ÍGÉRETEK
Szembesülve ezzel a helyzettel, nyomozásunk során egyetlen konkrét lépésre bukkantunk: 2024-ben megalakult a Petőfi Alkotóházak Kulturális Ingatlanhasznosító Nonprofit Kft., melynek vezetését Katona Csilla vette át. Ám a cég a szükséges online jelenlét teljes hiányában szenved, hiszen nem rendelkezik saját honlappal, sem foglalási rendszerrel. Ennek következtében a legnagyobb forrást, a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) honlapját kellett átnéznünk, és meglepődve tapasztaltuk, hogy ma már csupán öt szálláshely működik: Galyatetőn, Hódmezővásárhelyen, Kecskeméten, Mártélyon és Szigligeten. Kérdés persze, hogy a megmaradt ingatlanok mennyire tükrözik azt az alkotói szellemet, amelyért egykor létrejöttek.
A TÖBB ÉVTIZEDES ÖRÖKSÉG ELFELEJTETT TÖRTÉNETE
A balatoni alkotóházak egyik leggazdagabb története a szocializmus időszakában gyökerezik, amikor számos alkotó számára biztosítottak megfelelő körülményeket a művészeti munka során. Most azonban a hírek szerint a mai világban csak üres házak maradtak, mintha szándékosan hagyták volna elfeledni őket. Az egykor virágzó művészeti közeg nyomán csupán zárva tartó ajtók állnak, a művészek pedig távol kerültek ezektől a helyszínektől.
Cáfolhatatlan, hogy Demeter Szilárd ambiciózus tervei révén az alkotóházak körüli helyzet hirtelen megváltozott. Említést érdemel, hogy bár a kormány folytatja a kulturális szférába való befektetéseket, mégis úgy tűnik, hogy a valós hasznosulás kérdése és a művészi közeg fenntartása egyre inkább háttérbe szorul.