A kimondhatatlan hangja: Juhász Tibor terepmunkája Lyukóbányán
Juhász Tibor, a neves író és költő szinte egy évtizede veti bele magát a Lyukóbányán, Miskolc közelében található nyomortelep életébe. Terepmunkája során olyan emberekkel találkozik, akiknek a sorsa sokkal nehezebb, mint amit a hétköznapi társadalom képes felfogni. A szenvedés, a reménytelenség és a mindennapi harcok tükröződnek azokban a történetekben, amelyeket Juhász megörökít.
Rémálmok a Selyemréten
Szavai között felsejlik egy borongós valóság: egy tízéves kislány, aki mindenki vágyálmává vált a felnőttek körében. E megrendítő példa nem csak a gyermeki ártatlanság megerőszakolását jelzi, hanem a társadalom mélyen gyökerező diszfunkcionalitását is. Az író kérdése jogos: hogyan történhet meg, hogy egy gyermek ilyen szörnyű körülmények között él, és mi állhat a háttérben?
A nyomor valósága
A Lyukóbányán tapasztalt élmények megmutatják, hogy a szegénység nem csupán anyagi probléma, hanem az emberi méltóság lebecsüléséről, az áldozatok kiszolgáltatottságáról is szól. Juhász Tibor munkája figyelmeztetés: a kimondhatatlanul fájdalmas történetek hátterében valóban felnőttek állnak, akik profitálni próbálnak az ártatlanok szenvedéséből. Az ilyen helyzetekben a brutalitás bárhol, bármikor megjelenhet, ha nem figyelünk oda.
A társadalmi felelősségvállalás szükségessége
Juhász szavain keresztül világosan kirajzolódik az a kép, amely szerint a felelősség nem csupán az áldozatoké, hanem a társadalom minden egyes tagjáé. A nyomornegyed melletti elfordulás nemcsak az adott közösséget, hanem az egész társadalmat sújtja. Az író elhivatottsága kiemeli, hogy a történetek nemcsak meg kell, hogy jelenjenek, hanem fel is kell, hogy érintsék a hallgatóságot.
Bárki lehet a következő áldozat
A Lyukóbányán zajló események nem csupán a helyieket érintik; a nagyközönség számára is figyelmeztető jelzésként szolgálnak. Amíg az ilyen problémák a szőnyeg alá kerülnek, addig a következmények súlyosan érinthetik a közösségeket. Juhász Tibor munkája arra ösztönöz, hogy ne legyünk közömbösek a szenvedés iránt és értsük meg: a jövőnk szorosan összefonódik a legnagyobb sebezhetőséggel rendelkező egyének sorsával is.
Juhász Tibor elhivatottan keres válaszokat a számunkra sokszor kimondhatatlan valóságra, miközben a nyomor és a remény határvonalán egyensúlyozik. Szavaival a figyelem felkeltését célozza, hogy elérje, amit sokan csak álmokban mernek megfogalmazni: a méltóság, a támogatás és a közösségi felelősségvállalás jelenségét.
Forrás: hvg.hu/360/20250720_hvg-Juhasz-Tibor-Forras-Folyoirat-Lyukovolgy