PAKSI GYORSBERUHÁZÁS A DUNÁN: A DÖNTÉSHOZATAL KÉRDÉSEI
A Duna vízrendszerébe való beavatkozás, amely néhány nap alatt zajlott, komoly kérdéseket vet fel. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján jogosan merülhet fel a kérdés, hogy volt-e értelme ilyen drasztikusan belenyúlni a folyó ökoszisztémájába, vagy talán egy hűtőtornyot kellett volna emelni, és előzetesen alapos költség-haszon elemzést kellene végezni. Szabó Gábor környezetvédelmi szakújságíró, a HVG korábbi munkatársa, megosztja nézeteit az eseményekről.
Az 1980-as évek végén egy szamizdat kiadványban megjelent „vezércikk” figyelembe veszi a társadalmi tiltakozásokat, amelyek a bős-nagymarosi vízlépcső terve miatt robbantak ki. Ekkor a bátor környezetvédők szembesültek a Duna elterelésével, és a Nemzetközi Bíróság 1997-es (s azóta végre nem hajtott) ítéletével, amely a Duna védelmét kívánta szolgálni.
Jelenleg a paksi hűtővízellátás érdekében létrehozott fenékküszöb körüli tiltakozások korántsem kapják meg az előző időszakok elismerését. A miniszterelnök ígérete ellenére, miszerint mindenki véleménye, beleértve a természetvédőkét is, számít, valójában a környezetvédők kimaradnak a diskurzusból. A beavatkozás részleteit kizárólag katonai és vízügyi szakemberek ismertetik, a természetvédelmi aspektusok szinte teljesen eltűnnek.
A mederbe 155 ezer köbméternyi anyag kerül, amelyet az „óellenzéki” Gyurcsány Ferenc által kidolgozott jogi keretek révén, a Fidesz kormányzása alatt eddig sem látott módon valósítanak meg. A fenékküszöb megemeli a vízszintet, ahogyan ezt a Szigetközben is tapasztalták, ezzel pedig biztosítja az atomerőmű hűtővizes csatornájához szükséges vízmennyiséget. A hajózás esetleges korlátozása pedig nem okoz gondot, hiszen ha a vízállás kedvezőtlenül alakulna, vállalják a közepének visszabontását.
Mivel a hazai vízügyi kutatás egyik legtekintélyesebb intézménye is megszűnt, meglehet, hogy hiányzik a megfelelő mérnöki tudás egy ilyen jelentős beavatkozás modellezéséhez. A tapasztalatok szerint már egy hídpillér beépítése is drámai változásokat idézhet elő a vízáramlásban és a hordaléknak a folyó medrében elfoglalt helyzetében, ahogyan azt a Megyeri-híd környékén is tapasztalhattuk. A kormány igényei és a vélemények figyelmen kívül hagyása mellett kérdéses, hogy a jövőbeli fenékküszöb valóban elegendő lesz-e a Duna vízrendszerének védelmére. Ezt a kérdést pedig már csak a tények tükrében, utólag van lehhetőségünk mérlegelni.