A Ceutai Ostrom Tanulságai: Milyen Jövő Vár Európára?
A Frankfurter Rundschau vendégkommentárjában Justin Stares, a londoni Daily Telegraph írója, érdekes kérdéseket vet fel arra vonatkozóan, hogy Magyarország politikai tája milyen párhuzamokat mutat az autokratikus rendszerek terjedésével. Stares úgy véli, hogy Magyar Péter, aki a jelenlegi kormány vezetője, bizonyos értelemben Orbán Viktorhoz hasonlóan vaskézzel kormányoz, ami aggasztó jele annak, hogy a demokratikus normák tovább csorbulhatnak.
Az új miniszterelnök első lépései, például Sulyok Tamás azonnali elbocsátása, azt mutatják, hogy nemcsak hajlamos a korábbi rezsim eszközeit követni, hanem képes visszaélni a hatalmával az előző kormányzat ellen. Ez a tendencia arra enged következtetni, hogy a jogállami elvek sérülése egyre valószínűbbé válik Magyarországon, hiszen a politikai bosszú áll a középpontban, nem pedig a demokratikus reformok végrehajtása.
Az Alkotmánybíróság és a sajtó körüli kádercserék gyakran jelennek meg a hivatalos kommunikációban, amely hangsúlyozza, hogy ezek nélkülözhetetlenek a demokrácia helyreállítása szempontjából. Brüsszel ebben a kérdésben támogatja a magyar kormányt, mivel úgy ítéli meg, hogy a Fidesz kormányzása az illiberális tekintélyuralom irányába mozdult. Azonban a média függetlenségének védelme érdekében több magyar újságíró már egy évtizede panaszkodik az EU-nál, képviselve azon kollégáikat, akiket a hatalom eltávolított, csak azért mert a kormányzati ügyek mögé próbáltak látni.
A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a közszolgálati rádió és televízió szolgáltatásainak szüneteltetése a Szovjetunió politikai válságainak emlékét idézi. Ekkoriban a feszültség emelkedése miatt a társadalom informálisan meg volt fosztva a szabad tájékoztatástól. Csupán annyit kaptak, amennyire a hatalom éppen szükségét érezte.
Mong Attila, az újságírok védelmét ellátó bizottság európai képviselője rámutat arra, hogy ha a magyar kormány valóban komolyan veszi a reformokat, akkor országuk példaként szolgálhat más államok számára, amelyek szintén a sajtószabadság helyreállítására törekednek. Ugyanakkor fennáll a veszély, hogy a reformok nem elégséges mélységűek, így a hatalmi strukturák csupán átalakulnak, és ugyanaz a politika folytatódik, csak más szereplőkkel a színpadon. Ilyen esetben a Tisza kormányának lehetőségei elillenek, és újra régi hibák ismétlődhetnek meg.