A károgás erősíti a szélsőjobbos narratívát
Cas Mudde a Guardianben megjelent cikkében arra figyelmezteti Európát, hogy kerülje a vészmadárkodást, mivel a legutóbbi választások nem kizárólag a szélsőjobb térnyerését hozták. A Georgiai Egyetem politológia professzora szerint a defetista értelmezések elterjedtek, pedig ha megvizsgáljuk a német tartományi választások eredményeit, látható, hogy az elégedetlenség a szélsőbaloldalnak is kedvezett.
Szász-Anhaltot, ahol az AfD szerepelt a legjobban, nem lehet tipikus példának tekinteni sem Németország, sem Európa egésze szempontjából. Berlint sokan azzal intézik el, hogy kilóg a sorból, ahogy általában a nagyvárosok. Ugyanakkor Mecklenburgban, amely sok szempontból hasonlít Szász-Anhaltra, várhatóan baloldali hármas koalíció kerül hatalomra, amiről kevesebb szó esik.
Mindez nem jelenti azt, hogy a szélsőjobb előretörése és a hagyományos pártok kudarca ne lenne riasztó, de más tényezőket is figyelembe kell venni. Foglalkozni kell azzal a ténnyel, hogy két tartományban a baloldal kerül hatalomra, ami egyre ritkább a kontinensen. A média érdeklődése ráadásul azonnal alábbhagyott, amikor kiderült, hogy Svédországban a baloldali tömb győzött, míg a szélsőjobb ismét a hatalom bástyáin kívül rekedt.
A professzor szerint a károgás veszedelmes módon erősíti azt a szélsőjobbos narratívát, amely a politikát az elit és a nép közötti küzdelemként írja le, ahol utóbbit a populisták képviselik. Mudde úgy véli, szabadulni kellene a patkóelmélettől is, amely szerint a szélsőjobb és a szélsőbal egyaránt szorongatja a liberális-demokratikus főáramlatot. A szélsőbalra ez csak igen ritkán igaz, az AfD viszont eleve veszedelmes a jogállamra nézve. A német Baloldal az évek során jelentősen mérséklődött, és jelenleg nagyjából a hetvenes évek szociáldemokráciájához hasonlítható – áll a cikkben.