A populista paradoxon: Gazdasági szenvedés, tartós hatalom
A populizmus már régen nem csupán marginális jelenség. Elegendő megemlíteni Donald Trumpot vagy Orbán Viktort, hogy világossá váljon, ezek a politikai formációk egyre nagyobb hatalomra tesznek szert, aminek nemcsak politikai, hanem gazdasági és társadalmi következményei is vannak.
Két magyar tudós, Szeidl Ádám, a Stockholmi Egyetem professzora, és Szűcs Ferenc, a CEU oktatója egy közös tanulmányban ismerteti ezen jelenség gazdasági aspektusait az osztrák Die Presse lapjában. Tanulmányuk alapját a Funke-Schularick-Trebesch-trió kutatása adja, amely 60 ország 100 évére visszamenő adatokat elemezve azt állítja, hogy ha egy országban 15 éven át a demagógok vannak hatalomra, akkor gyakorlatilag 10%-kal csökken a gazdaság teljesítménye. Ugyanakkor az életszínvonal csökkenésével párhuzamosan a jövedelmi egyenlőtlenségek nemcsak, hogy nem csökkennek, hanem előfordulhat, hogy növekednek is.
Ez a megállapítás azonban egy kulcsfontosságú kérdést vet fel: vajon miért nem szenvednek vereséget ezek a pártok az első adandó alkalommal? Az elmélet szerint a gazdasági szenvedés ellenére a populista vezetők megtartják a hatalmat, mivel képesek manipulálni az emberek félelmeit és bizonytalanságait, miközben folyamatosan áthelyezik a felelősséget a problémákért másokra. Az emberek így sok esetben jobban bíznak a populista vezetők ígéreteiben, mint a demokratikus intézmények kínálta megoldásokban.
Ez a jelenség sokkal szélesebb kontextusba illeszthető, és rávilágít arra, hogy a populizmus nem csupán egy politikai irányzat, hanem egy komplex társadalmi jelenség, amely a gazdasági válságok és a társadalmi feszültségek közepette virágzik. A kérdés, hogy a demokráciák hogyan tudnak hatékony választ adni ezekre a kihívásokra, miközben megőrzik saját értékeiket és intézményeik integritását.
Forrás: hvg.hu/360/20251118_populista-paradoxon-gazdasagi-hatalom-szeidl-adam-szucs-ferenc-Die-Presse