Árulás, zsarolás, letartóztatás – Az államfők leváltásának módszerei a 20. században
Az elmúlt 100 év magyar történelemében számos módja volt az államfők eltávolításának, amelyek között Sulyok Tamás alkotmánymódosítással való félreállítása csupán a szelídebb megoldások egyike. A magyar történelem színpadán akadtak agresszívebb módszerek is, amelyek a történelem során váltak hírhedtté.
1919 márciusában különösen zűrzavaros időszaka volt Magyarországnak. Csehszlovák és román csapatok egyre több területet foglaltak el az országból, miközben Ferdinand Vix vezérkari alezredes, a Budapesti Szövetséges Katonai Misszió parancsnoka, ultimátumban követelte a magyar kormánytól, hogy ürítsenek ki további területeket. Ez a szituáció a polgári kormányzás végét jelezte, amit Károlyi Mihály, a köztársasági elnök is belátott. Azonban Károlyi úgy vélte, hogy egy szociáldemokrata kormány hatékonyan képes kezelni a válságot, így nem fontolta meg, hogy lemondjon az elnöki posztról.
Hiába vette volna át a hatalmat a szociáldemokraták többsége, sokan közülük rettegtek a felelősségtől, és a kommunistákhoz fordultak segítségért. Kun Béla és társai nem szándékoztak együttműködni Károlyi gróffal, amely ellenállás végül Károlyi lemondásához vezetett. A gróf azonban megjegyezte, hogy a lemondását csak elővigyázatosságból írta alá, és nem szándékozott azt nyilvánosságra hozni. A lemondó nyilatkozat híre azonban rövid időn belül eljutott a sajtóhoz, amire Károlyinak már nem volt hatalma, hogy megakadályozza a terjedését.
Károlyi gróf, akit a népköztársaság ideiglenes elnökeként kineveztek, továbbra is támogatta a tanácskormányt, és onnan távozott, mikor már biztos volt számára, hogy Kun Béla szava nem sokáig hangzik a hatalom csúcsán. Kun Béla, aki a kommunista hatalom kulcsfigurája volt, Garbai Sándorra így nyilatkozott: „Szép, keresztény ember, az Isten is elnöknek teremtette”. Garbai a Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács elnöke lett, ami egyesítette a miniszterelnöki és államfői pozíciókat. Valójában azonban a kommunisták, élükön Kun Bélával, irányították a kormányt. Garbai a kommün bukását követően kényszerült Bécsbe menekülni, ahol különböző próbálkozások után vendéglősként próbált boldogulni, de végül pénzügyi csődbe ment.
Káoszból káoszba
A Tanácsköztársaság bukása után a polgári zűrzavar több ideiglenes államfő megjelenését eredményezte, akik különböző tényezők hatására egyre inkább elvesztették befolyásukat. Az államfők leváltásának módszerei és az ezeket övező politikai játszmák jól tükrözik a magyar történelem elmúlt évszázadának komplexitását és a hatalomért folytatott küzdelmet.