Az Orbán-rendszer Meghatározása: Családi Részvénytársaság
Az Orbán-rendszer pontos működésének megértése különleges figyelmet igényel, hiszen a rezsim dinasztikus foglyul ejtése figyelhető meg. Jancsics Dávid korrupciókutató cikkében részletesen ás bele abba, hogy az Orbán család, a Matolcsy család és a Mészáros-birodalom hogyan alakította ki generációkon átívelő túlélési stratégiáit, amelyek az állami és gazdasági hatalom szoros összefonódására épülnek.
Kováts Eszter és Körösényi András érvelése szerint a közfelfogás tévesen minősítette az Orbán-rendszert autokráciaként vagy diktatúraként. Szerintük helyesebb a „plebiszciter vezérdemokrácia” kifejezéssel élni, amely ugyan erősen központosított, de nem zárta ki teljesen a politikai versenyt. A választások, bár egyenlőtlenségekkel terheltek, valódi legitimitást adtak a hatalom számára, ami a kormányváltás lehetőségét is magában hordozta.
Bár Unger Anna és Labanino Rafael kritikája aláhúzza az intézményi minőségromlás súlyát, amely az Orbán-rendszer legitimitását kérdőjelezi meg, a két nézőpont közötti vita nem csupán címkék körül zajlik. A politikai hatalmat és a választások közötti működést is mélyebb szempontok alapján kell elemezni. Az, hogy a hatalom miként szerveződik és működik a két választás között, kulcsfontosságú annak megértéséhez, hogy mi maradhat fenn az új politikai konstelláció után.
A hatalom működése szempontjából nem elegendő csupán megnevezni a rendszert demokráciának vagy autokráciának. A hangsúlyt inkább a mindennapi működésre kell helyezni. Ily módon egy olyan kép rajzolódik ki, ahol a politikai hatalom, az állami erőforrások elosztása és a gazdasági felhalmozás egy stabil, szoros kapcsolatban működik. Ennek a rendszernek egyik kulcseleme a családi kapcsolatok szerepe, amely a hatalmi struktúrák stabilitásához és szilárdságához is hozzájárul.