Dobszay János: Forró háború, hideg béke – Orbán elsiklik Venezuela szuverenitása és a szlovákiai magyarok „kis Trianonja” felett
Az amerikai politika világhódításának válfaját képezi a legújabb lehengerlő hadművelet, mely Venezuelát célozza. Orbán Viktor, miniszterelnökként, inkább a távolságtartás politikáját választja, céltudatosan elkerülve a morális állásfoglalásokat. Míg az amerikai beavatkozás kapcsán közvetlenül kifejezésre juttatott véleménye az, hogy ideális esetben Magyarország is profitálna az amerikai katonai akciókból, a világpolitikai helyzet következményeire vonatkozó elemzése mindössze annyit tartalmaz, hogy ezt a hadműveletet más helyszíneken is követni fognak. Emellett a kereszténység és a szuverenitás védelmének zászlaja alatt folytatott kormányzás évtizedeinek fényében megdöbbentő és visszatetsző a miniszterelnök passzív hozzáállása az amerikai offenzíva ügyében.
Orbán kérdés nélkül levágja Ukrajna problémákra adott reakcióját; elnémul, mikor arról van szó, hogy a venezuelai válság éppen úgy sújtja a szomszédos országokat, mint ’56-ban a magyarokat Szuez kapcsán. A néma megfigyelés csak a vádakra és erkölcsi megfontolásokra eddig soha nem volt érzékeny politikai környezetben nem meglepő, hiszen a világ a háborúk beteges logikájában létezik.
A geopolitikai táj tehát az amerikai érdekek köré szerveződik, és nem csupán Venezuela, hanem Ukrajna és Tajvan is sorsának fogságába eshet, ha a globális hatalom újabb megnyilvánulását látott reakciók hagyják figyelmen kívül. A cikk több vonalon is foglalkozik a jelenlegi helyzettel, kiemelve, hogy Orbán egyre inkább elszigetelődik morális értelemben is. A szlovák parlament legutóbbi akciói, melyek a Benes-dekrétumokkal kapcsolatos kötelező szabályozásokat szentesítik, tovább fokozzák a feszültséget a két ország között, míg Orbán cinikusan válaszol a felvidéki magyarok „kis Trianonja”-ról.
Az e heti HVG ajánlójában a digitális szuverenitás kérdése is fontos szerepet kap. A globális politikai instabilitás és a növekvő kockázatok miatt egyre több cég dönt a lokális adatkezelés mellett, elkerülve a nemzetközi felhők kiszolgáltatott állapotát. E közben felmerül a kérdés: vajon hányan és milyen áron lesznek képesek megérteni a politikai döntések meredek következményeit?
Orbán politikai diskurzusának középpontjában álló hadiipari fejlesztések, miközben a kormány a „háborúpárti” Nyugatot vádolja, csak újabb megerősítése annak, hogy a kormány valódi céljai gyakran eltérnek az állampolgárok érdekeitől. Ez a húzás, amely a sorkatonaság visszaállítását célozza, tovább növeli a politikai feszültséget Magyarországon.
A földrajzi határokon túli gondolkodás kimenetele
Orbán melléből szinte szótlanul cselez át a Benes-dekrétumok ürügyén, mialatt az e jogszabályokkal történő bánásmód groteszk következményeit a szlovák parlament friss döntései tükrözik. Ilyen helyzetet hátrahagyva felettébb kérdéses Orbán cinizmusának mélysége, ugyanis minden visszautal erre a sötét örökségre, amely Decemberbe érkező új esztendővel sem tűnik el.
The situation is more than alarming. In an age where the acceptance of collective guilt has been oppressed, the consequences keep haunting societies. Magyarország sorsa is vitában áll, míg környező államokban ezt a múlt árnyai kísérik, és a kormány ezeket elfelejtve, inkább a propagandára és a hadsereg erősítésére fókuszál. A politikai innovativitás megelleni az a kérdés, hogy valóban a jövőbe nézünk vagy csupán a múlt sötét foltjaiban élünk tovább.
Forrás: hvg.hu/360/20260108_Dobszay-Janos-Forro-haboru-hideg-beke-hvg-Fulszoveg-lapajanlo