Az elrontott kivégzés ismét a halálbüntetés vitájának középpontjába állította az amerikai politikát
Egy túlélt és egy élő közvetítésre javasolt kivégzés ügye minden eddiginél jobban a viták középpontjába állította az Egyesült Államokban a halálbüntetést, amelyet az amerikaiak többsége még mindig támogat, a fiatalabb generációk körében azonban már kisebbségben van a pártolása.
Karnevali hangulat és a nyilvános kivégzések emléke
A korabeli beszámolók szerint karneváli hangulat fogadta 1936-ban a Kentucky állambeli Owensboróban azt, amikor felakasztották a 27 éves, fekete Rainey Betheát, akit a 70 éves, fehér Lischia Edwards megerőszakolásáért és meggyilkolásáért ítéltek halálra. A kivégzést a bíróság épülete előtti park kímélése érdekében egy nagy parkolóban hajtották végre, ahol nem fenyegetett annak a veszélye, hogy a húszezres tömeg letapossa a füvet. Mivel az esemény a nézők számára bizarr szórakoztató jelleget öltött, a nagy sajtónyilvánosság miatt a közvélemény rosszul fogadta, így ezt tekintik az utolsó igazi nyilvános kivégzésnek az USA-ban, noha 1937-ben Missouriban még bitón végeztek egy elítélt férfit, ám azt „csak” félezren látták.
Trump meghátrált, mégsem közvetítik élőben a Fort Hood-i tömeggyilkos kivégzését
Az amerikai elnök ugyanakkor jelezte, hogy az áldozatok közvetlen hozzátartozói személyesen is megnézhetik a 13 ember meggyilkolásáért halálra ítélt Nidal Hasan kivégzését, ha szeretnék. Az internet segítségével hozta volna vissza a középkorinak tartott – Afganisztán és Irán kivételével sehol sem gyakorolt – „látványosságot” Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter, aki streaming révén közvetítette volna, ahogyan a kivégzőosztag agyonlövi az 56 éves Nidal Hasant, az amerikai hadsereg volt őrnagyát.