Parászka Boróka Feledy Botondról: hosszú árnyak a korrupcióval terhelt vidéken
Az új rendszer szakértője akkor szegődött Lázár Jánoshoz, amikor az a Budapest és Belgrád közötti vasútvonalat építette, amelyet az EU-ellenes szövetség hídfőállásaként is emlegetnek. A kérdés az, meddig vezethető vissza a felelősség láncolata, és kinek hihetünk a nyilvánosságban – írja Parászka Boróka.
Néhány hónappal ezelőtt Lázár János egy, a hazai cigányságot sértő nyilatkozata nagy felháborodást váltott ki. Sokan abban reménykedtek, hogy a volt miniszter végleg eltűnik a politika süllyesztőjében, a választás eredménye pedig megteremtette ennek lehetőségét. A bűnök ismertek, már csak az elszámolás van hátra – áll a véleménycikkben.
Eltelt fél év, felállt az új kormány, és a történteket a választói lelkesedés igyekezett rendszerváltássá növeszteni. A változást ünneplők abban bíztak, hogy idővel sikerül a jogállami alapokat is lefektetni, valamint tartós garanciákkal és független intézményes háttérrel szavatolni, hogy ne pusztán elitcsere legyen, hanem a közigazgatás és a politika mélyéig ható, érdemi változás.
Októberben aztán befutott a Budapest–Belgrád gyors is. Sokaknak adott megerősítést, hogy Szerbiában Magyarországhoz hasonló választói fordulat ment végbe tömeges részvétellel és polgári elszántsággal. A kiteljesedő örömöt azonban váratlan, feldolgozhatatlan esemény árnyékolta be: a magyar demokrácia hívei fájdalmas emlékeztetőt kaptak.
A Budapest–Belgrád gyorsról elfelejtettük, hogy szimbolikus értelemben ugyan az önkény fölötti választási győzelmet jelenti, a valóságban azonban ez a projekt a korrupció, az átláthatatlan kínai hitelezés és a kijátszott európai szabályok nyomvonala. Szerb–magyar párhuzamos egyenes a végtelen állami züllésbe – fogalmaz a szerző. A határ túloldalán nehezebben felejtenek, mert az újvidéki állomás átépítése felfoghatatlan tragédiába torkollott.