Visegrád jövője Orbán után: Kérdések és kilátások
Visegrád, mint történelmi politikai fórum, az utóbbi években jelentős átalakuláson ment keresztül. Olyan régi képkeretnek tűnik, amelyet az idő vasfoga alá vetettek, és melynek gondozásával megbízott magyar politikai vezetők próbálták lecserélni a rég elismert államférfiak, mint Václav Havel, Lech Wałęsa és Göncz Árpád portréját a saját nézeteikre. Az 1990-es évek víziója, amely a régió Európa szívébe való visszaintegrálására irányult, ma már távolinak tűnik.
A Visegrádi Négyek (V4) térsége, amelynek célja egy sikeres, demokratikus közép-európai identitás kialakítása volt, mára a politikai szembenállás színhelyévé vált. A régió vezetői dilemmával néznek szembe: hogyan egyensúlyozzák Moszkva és Brüsszel politikai nyomásgyakorlását, miközben megpróbálják megőrizni szuverenitásukat. Az elmúlt évek eseményei azt mutatják, hogy Visegrád sokkal inkább a politikai játszmák eszközévé vált, semmint hogy a régió érdekeit szolgálja.
Zavaró, hogy a V4 arra is használták, hogy nyitva tartsák az ajtót a Kreml irányába. Az orosz hatalommal való viszonyulás során a visegrádi országok számos esetben vétózták meg a Putyin-rezsim ellen irányuló szankciókat, ami politikai érvényeséllyel bír a nemzetközi színtéren. Ennek következményeként a térség egy új, európai identitás forrássá vált, amelyet nem zavar a korrupció vagy az intézményi leépülés, amennyiben azt a szuverenitás nevében hangoztatják.
Jelenleg a V4 jövője nemcsak a régió politikai forgatókönyveit, hanem az egész európai integrációt is befolyásolhatja. A kérdés, hogy a Visegrádi Négyek képesek-e újjáéleszteni Havel, Wałęsa és Göncz Árpád eredeti vízióját, vagy továbbra is a jelenlegi politikai hagyományok rabságában maradnak. Az elkövetkezendő évek kulcsfontosságúak lehetnek ahhoz, hogy kiderüljön, milyen irányba halad a régió, és milyen elvek mentén kívánja képviselni érdekeit az európai közéletben.