A hatalom paradoxonai
Tizenöt éve kétharmados többséggel kormányoznak, és ennek ellenére a hatalom birtokosai folyamatosan a megértés hiányáról és az ellenségeik nyomásáról beszélnek. Miközben a törvények írása és akár az alkotmány átlépése is a kezükben van, még mindig azon fáradoznak, hogy azt sugallják: ők a támadott fél. E mögött pedig egy világosan érthető taktika áll: a harc fogalmának folyamatos megjelenítése, hogy eltereljék a figyelmet a valóságról.
A haza alsóbb rendűsége
Orbán Viktor híres mondata, miszerint „a haza nem lehet ellenzékben”, csupán egy újabb érvrendszer része, amely legitimálja a hataloméhséget. A hazát mindenáron védeni kell, mintha az folyamatos támadás alatt állna. Ezzel szemben azonban a politikai elit a nehézségeket nem a saját döntéseik, hanem a „külső erők” rovására írja. Kérdés, hogy kinek az érdekeit szolgálják valójában: a hazát vagy saját politikai túlélésüket?
A háború mint eszköz
A politikai retorika mesterfokára emelték a „háború: béke” elvet. E szlogenek mögött a valódi cél a feszültség fenntartása és a társadalom manipulálása, hogy az emberek figyelmét elvonják az alapvető problémákról. Az állandósult harcmunka indoklása mögött valójában egy alibikről van szó, amely lehetővé teszi számukra, hogy csillapítsák saját hataloméhségüket, ahelyett hogy valódi megoldásokat keresnének.”
Az ellenség képe
Ez a jobboldali közéleti szereplők általános paradoxona: a hatalom ölelésében élnek, ám közben folyamatosan áldozatnak állítják be magukat. A sejtetett elnyomás politikai tőkéjét már régóta kamatoztatják, hiszen a sértettség folyamatos művelése nemcsak a rajongótáboruk növelésére szolgál, hanem az elmarasztalható politikai döntések mögötti felelősség kikerülésére is. A kérdés nem az, hogy van-e bármilyen kontroll a kezükben, hanem az, hogy miért érzik szükségét annak, hogy örökké ellenséget kreáljanak maguk köré.
A hamis narratívák következményei
Ahogy a közélet tele van hazugságokkal és manipulációkkal, úgy a társadalom egyre inkább zsákutcába kerül. A folyamatos harci állapot fenntartása nem csak a politikai elit, hanem a társadalom számára is káros következményekkel jár. Valójában az igazság folyamatos elferdítése miatt a közvélemény képes elfordulni a releváns kérdésektől, miközben a politikai hatalom fokozatosan megfosztja az embereket a valódi döntési lehetőségeiktől.
Hogyan tovább?
Az igazi kérdés a jövőre nézve az, hogy a társadalom miként reagál erre a végtelenített természetű hatalmi játszmára. Milyen mértékig képesek az emberek felismerni a hamis narratívákat, és mikor kezdenek visszautasítani a már unalomig ismételt kijelentéseket? A pártpolitika nem szabadíthatja fel a társadalmat, ha az emberek nem hajlandók fellépni a manipuláció ellen. A viszonyítási alapok felforgatása napjainkban már nemcsak politikai, de társadalmi szinten is elkerülhetetlen feladatnak tűnik.
Forrás: hvg.hu/360/20250521_Kovacs-Balint-Harcosok-Klubja-Orwell-1984-Vidnyanszky-Attila-Toth-Gabi