A hét, ami tele volt várakozással és emlékekkel
Az este sötétje egyre mélyült, miközben egy játszótéri mászókán ültünk, türelmetlenül várva, hogy a többiek hazaérkezzenek. A fém vascső hidege különös módon a hideg és fáradt érzéseinket fokozta, de a szívünk mégis tele volt várakozással. A tesóm, aki mellettem ült, egyre jobban unta a helyzetet, és mivel az energiája is fogytán volt, az utcalámpához sétált, hogy egy kis fényt „lakmározzon”, ezzel feltöltve magát.
Végül megérkezett Lea, ám láthatóan nem foglalkozott velünk. Az este hurcolta magával a céges buli nyomásait, hiszen feltűnő, de mégis bizonytalan lépéseket tett, amelyből egyértelműen látszott, hogy zavarja valami. Szemfestéke egyre inkább elkenődött, de új blúzában így is varázslatosan nézett ki. Csak álltunk ott, és vártuk, hogy mit tesz. Aztán gyorsan összeütött valamit vacsorára, mintha éhes pók lenne, aki mohón falja az ételt a fokhagymaszaggal terhes levegőben. Tesóm megjegyezte, hogy mi is lehetnénk ennyire szépek, mint Lea, utalva egyedisége és bája iránti csodálatára.
Miután elfogyasztotta az ételt, Lea kiült az erkélyre, és elszívott egy cigarettát. E pillanatban még szebbnek tűnt, a parázs melege lágyan megvilágította az arcát, miközben a lakásban csak egy árva gyertya lobogott. Fényét alig lehetett észrevenni a körülötte uralkodó sötétségben. Eközben letartóztattuk az időt, hiszen a csend csak úgy repült, ahogy ő egy könyvet olvasott. Mivel nem minden szót értettünk, de élveztük a társaságát, nem kérdeztünk rá. Csak figyeltük őt, amint néha nevetett, máskor pedig a könyv oldalainak olvasása közben könnyek gyűltek a szemébe. Szívesen bújtunk volna hozzá, hogy megvigasztaljuk, de nem tehettük.
Ami igazán megérintett, az volt, amikor Norbit megismerte, és a beszélgetésüket hallgattuk. Elmesélte neki a régi iskolakert végében lévő bunkert. Azok, akik nem tudták a jelszót, nem jelenthettek meg ott. Itt hangzott el a hányattatott „HÁROM HARKÁLY HIRTELEN” mondat, amelynek értelmét soha nem értettük. Ki találta ki? Talán Bori vagy Nelli, esetleg Lea maga, akinek már egyre homályosabbak voltak az emlékei.
Korrupció és közéleti események
Az elmúlt hetet azonban nemcsak a személyes élmények, hanem a korrupciós botrányok is meghatározták. A „kertkapcsolat” körüli atrocitások napvilágra kerültek, amelyek nagy összegű túlárazott szerződésekhez, feketemunka ügyletekhez és a fővárosi korrupciós machinációk újabb áldozataihoz vezettek. Az Óbudán kirobbant skandallum amelyben több tucatnyi gyanúsított található, egyre szélesebb körben ismertté vált.
Teljesítménytúra gyanánt érkeztünk a politika világába is, hiszen Magyar Péter berlini és párizsi találkozói úgy tűntek, hogy közel viszik a két országot, különösen a magyar-ukrán kapcsolat szálait. Az elmondottak szerint jelszavakkal és megállapodásokkal próbálja rendezni a helyzetet, és kiküszöbölni a múlt vétkeit.
A diplomatanegyed titkai is felnagyultak, amikor Orbán Anita külügyminiszter bejelentette a nem alanyi jogon kiadott útlevelek visszavonásának szándékát, melyek hátterében sok esetben a baráti gesztusok álltak, így felvetve a jogszerűség kérdését is.
Meglepetésként felrobbantotta a közösségi médiát Szoboszlai Dominik divatos öltözködése, amely több mém születéséhez vezetett. A csapatkapitány kockás Prada szettje, fehér bermudája és Hermés-táskája különös figyelmet kapott, élénk vitákat generálva a divatról.