Lányi András: „Így lettünk Európa legszegényebb és legkorruptabb, leginkább megvetett nemzete”
A fent említett kijelentés Lányi András bevezetőjéből származik, melyet a „Felforgatókönyv” című kötet tanulmányaihoz írt. A könyv különlegessége, hogy a címével ellentétben nem tartalmaz radikális kijelentéseket vagy harcra buzdító üzeneteket. A kötet bemutatja, hogy a jelenlegi politikai és társadalmi helyzetben már az is felforgató tettnek számít, ha valaki hajlandó alaposan szemügyre venni a dolgokat.
A „Felforgatókönyv” szerzői arra figyelmeztetnek, hogy Magyarország történetének legszégyenletesebb időszaka mögött állunk; egyfajta árulás lett belőlünk a nyugati értékek és európai szövetségeseink felé. A politikai és gazdasági rendszerünket a nagyhatalmi érdekek, különösen orosz és kínai befolyások alá rendeltük. Ezzel párhuzamosan a közvagyon elvesztette közvagyon jellegét, a jogállam pedig lassan leépült.
Lányi András bevezetőjében hangsúlyozza: „Így lettünk Európa legszegényebb és legkorruptabb, leginkább megvetett nemzete.” Azonban nem minden veszve, hiszen a kötet szerzői egy újfajta megközelítést képviselnek, amelyben nemcsak a nehézségeket ismerik fel, hanem konkrét megoldási javaslatokat is megfogalmaznak. Nem csupán a jólét elérésének reményében írnak, hanem azért is, hogy minden magyar ember újra felemelt fejjel opuszkodjon a világban.
A tanulmányok négy fő dimenzióra összpontosítanak, amelyek átfogják az ország szellemi, anyagi és lelki aspektusait. A felforgató mű könyvben található fejezetek az ember értékére helyezik a hangsúlyt, például a népességfogyás, a lakhatás kérdése és a kettészakított társadalom problémái. A szerzők elismerik, hogy talán idealista célokat tűznek ki, és hogy léteznek sötétebb forgatókönyvek is, amelyek egyaránk a nemzethalálhoz vezethetnek.
A „Felforgatókönyv” szerzői javasolják, hogy a voksunkat olyan országok mellett tegyük le, ahol a tudás érvényesül. Olyan vezetők ne döntsenek a jövőnkről, akik csak a hatalomra vágynak mások kisemmizése árán, figyelmen kívül hagyva, hogy a valódi belső tartalék, a fiatalok, lassan elhagyják az országot, immár nem Kelet, hanem Nyugat felé.
Ez a kötet, amely a közvélemény és a társadalmi diskurzus újraélesztését célozza meg, különös figyelmet fordít arra, hogy a politika visszanyerje az eredeti értelmét. Az írások között található javaslatok formálják a nemzeti minimumot, amely a társadalmi és politikai diskurzus újraindítását célozza meg, lehetővé téve a valódi és értelmes viták megnyíltát.