MACKÓALSÓFELSŐ-HÁBORÚ – AZ ÉN HETEM KRUSOVSZKY DÉNESSEL
Krusovszky Dénes az új év első hetét egy különleges szemszögből közelíti meg. Öt kulcsszót emel ki, amelyek rendre provokálják a gondolatokat: valóságferdítés, ígéretcunami, olajháború, hiúznyom és jégkorszak. E szavak segítségével tárja fel az elmúlt hét eseményeit, nemcsak a politikai élet terén történt dolgokat, hanem életének mindennapjaiban és a környező világban is.
A valóságferdítés kapcsán a politikai vezér, Orbán Viktor egy friss sajtótájékoztató keretében csúsztatásokkal igyekezett teret nyerni nemcsak saját népszerűségének, hanem az igazság manipulálásának is. Míg Magyar Péter a ‘ígéretcunamit’ emlegeti, ami Orbán évértékelője körüli zajokra utal, a hűséges követők és a kritikák folyamatos harcának színhelyévé válik a politika. Ebből a térből nem hiányozhat az olajháború, amely Venezuelát és az Egyesült Államokat érinti, ahol a helyzet egyre inkább feszültté válik Nicolás Maduro letartóztatásával.
A hiúznyom kifejezése új irányvonalat mutat be, amely a német Rheinmetall gyárban készülő Lynx páncélozott harcjárműre utal, hangot adva a magyar hadiipar fejlődésének is. Majd következik a jégkorszak, amely szimbolikusan és szó szerint is kifejezésre juttatja a szokatlanul hideg tél problémáit Magyarországon, ahol a havazások rekordszámot öltöttek, ugyanakkor felhívják a figyelmet a globális felmelegedés következményeire is.
Krusovszky elgondolásai között felsejlik, hogy az ember, lévén elmerülve a hétköznapok apró részleteiben, mégis mintha egy abszurd, parodikus valóságban élne. A világ szürreális jellege olyan, mint egy paródia paródiája, amely tartalmát tekintve hordoz valami komikus, mégis tragikus elemet. Hiszen, amikor idegen gépek túllépnek egy ország határain, és nyíltan rabolnak el egy diktátort, akkor a helyzet ironikus abszurditáshoz vezet, amelyet megtapasztalhatunk.
Az események rálátása mellett, Krusovszky Dénes egy számomra különösen figyelemfelkeltő eseményről is beszámol: a közelmúltban végül élve csaknem átélte élete első földrengését. A gyerekek izgatott sikoltozására bejött a nappaliba, ám ez a ‘földmozgás’ úgy tűnik, nem hagyott benne mély nyomot, pusztán egy lámpa lengése maradt meg emlékezetében. A világtól való elvonatkoztatás vágya, hogy eltávolodjon a nehezen elviselhető valóságtól, megjelenik a szöveg szövetében, ahogyan Egyiptom egyik leghíresebb példáját is idézi, amely a jelenlegi irányvonalakat tükrözheti.
Végül, a kérdés nem csupán a valóságról, hanem az élet mindennapjairól is szól. Krusovszky arra hívja fel a figyelmet, hogy miközben a világ zűrzavara egyre feszültebbé válik, a hétköznapi élet és a kis dolgok értéke egyre inkább háttérbe szorul. Az elvárások, a változások és a tragédiák egyaránt összességében alkotják azt az izgalmas, mégis nehezen elviselhető képet, amelyben éljük mindennapjainkat.
Az írás végül arra ösztönöz bennünket, hogy ideje végre felkapcsolni a fényt, amely talán magukban hordozza a változást is, még ha az messze is van tőlünk.