Máladilem Baxtale Romenca – Találkoztam Boldog Cigányokkal
A Nemzetközi Roma Nap minden év április 8-án valósul meg, de idén különösen figyelemre méltó, hogy a választási kampánycsend időszakába esik, amely lehetőséget ad a csendes ünneplésre. A közelmúlt politikai eseményei azonban nem kímélték a roma közösségeket; a jobboldal által manipulálva sokszor tárgyként kezeltek minket, legyen szó választóbázisként való felhasználásunkról vagy éppen a politikai diskurzusok elrettentő példáiként való kihasználásáról.
Az eltelt időszak során egyértelművé vált, hogy a hatalom, függetlenül attól, hogy ki gyakorolja, passzív és kiaknázható eszközzé silányította közösségünket. A középosztályosodás hamis víziójától kezdve a munkaerőpiaci potenciálunk rejtett kiszolgáltatottságáig, a szélsőjobb politikai játszmáinak áldozataivá váltunk. Most csend van. E csendben kezdünk el számot vetni az elmúlt időszakkal.
Gyakran merülnek fel kérdések, amelyek a közösségünk dehumanizálódásáról és instrumentalizálódásáról szólnak: miért és hogyan veszítettük el autonómiánkat? Mikor éltünk utoljára boldog cigányokkal? Tényleg voltak boldog pillanatok? Ezek a gondolatok elfoglalják a szívünket, miközben a körülöttünk zajló eseményekre figyelünk.
A következőkben egy szubjektív, de sok szempontból átfogó képet szeretnék adni arról, hogy milyen lehetőségeink voltak az egység megőrzésére, és milyen döntéseket hoztak felettünk, amelyek szétzilálták közösségeinket az 1950-es évektől kezdődően. Az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásának idézeteivel vezetek végig, amelyek elvileg a magyar közösség lelki alapját képezik és amelyért érdemes nap mint nap küzdeni.