Négyszázezer magyar kényszerpályán
A közelgő áprilisi választások kapcsán drámai helyzet fonódik össze Magyarország politikai táján. Tervezett voksok, melyek jogilag nem lenne érvényesek, de a hatalmon lévő Fidesz egy furcsa helyzetet enged lehetővé. A választásra jogosultak mindegyikének egy szavazata lesz, ám az nem ugyanannyit ér majd az ország különböző választókerületeiben. Ezt az aszimmetriát jól példázza az, hogy míg Dombóváron vagy Bonyhádvarasdon a helyi lakosok szavazata húsz-harminc százalékkal nagyobb súllyal bír egy képviselői hely eldöntésében, addig a fővárosban ez határozottan nem így van.
Az Alaptörvény szerint az egyenlő választójog elvét az országos választási rendszerbe illesztve, a gyakorlatban azonban komoly torzulások lépnek fel. A választási helyzet, amely szerint a Tolna megyei körzetben például 55 480, míg a budapesti körzetben 90 108 választásra jogosult polgár van, itt tetten érhető. Ez a szavazók aránytalansága súlyosan diszkrét módon befolyásolja a mandátumok sorsát, és megkérdőjelezi a demokratikus eljárások tisztaságát.
Ennek az egyenlőtlenségnek gyökerei egy szakszerűtlen választási rendszerben keresendők, ahol a gerrymandering technikáját a politikai érdekek szolgálatába állították. Az ilyen típusú politikai manipuláció ahhoz vezet, hogy a szavazok szavazata, a helyi viszonyoktól függően eltérő mértékben érvényesül, ez pedig gyökeresen megváltoztatja a politikai táját az egész országban. A jelek szerint a választási rendszer átalakítása és a jogi keretek tiszteletben tartása nem csupán elérhetetlen, hanem a hatalmon lévők számára nem is szándékolt cél.
Az elkövetkező hetekben a választásokra való felkészülés közepette egyre inkább fokozódik a figyelem a választási kerületek népsűrűségére, az aránytalanságok következményeire, valamint arra, hogy a választási lehetőségek miként válnak elérhetővé vagy éppenséggel megtagadottá a társadalom különböző csoportjai számára. A szavazás napján megjelenő valódi erőviszonyok következő mércéje éppen e torzulások fényében fog majd kirajzolódni.