Búcsúlevél a Fideszhez – Para-Kovács Imre kritikája
Az utóbbi hetek parlamenti közvetítései, az utcán megnyilvánuló tüntetések, valamint a Magyar Nemzet kétségbeesett publicisztikái alapján egyértelmű, hogy a Fidesz megsemmisülése elkerülhetetlen. A párt jövőbeli létezése már teljesen indokolatlan, és nem maradt más hátra, mint a búcsúzás.
Két jelentős demonstráció már lezajlott az új kormány ellen, amelyet az egykori állampárt képviselője próbált indokolni. Azonban a látottak, valamint a Fidesz és megmaradt híveinek megnyilvánulásai alapján világossá válik, hogy ők sem alkalmasak közfeladatok ellátására. Mintha az a tántorgó ökölvívó próbálna a ringben maradni, akinek a bíró már jelezte, hogy nem képes folytatni a küzdelmet; mindenki láthatja, hogy esetleges újabb balhorgok végzetes következményekkel járnának.
Sulyok Tamás melletti tüntetés valósággal hálátlan feladat. Olyan, mintha Tóth Gabit próbálnák utcai demonstrációval a slágerlisták élén rögzíteni, vagy azt követelni, hogy Pócs János lépjen a Móka Miki szerepébe. Ebből az aluljáróból való kilépésért kiáltó rendezvénynek volt egy érdekes eleme is: a szervező eltávolíttatta a helyszínről Orbán Viktor másodlagos igeforrását, utalva ezzel a nemzeti oldal megújulására, amely azonban inkább egy náci vadhajtáshoz hasonlít.
A nemzeti oldal megújulása amúgy is akadozik; leginkább egy lefejezett csirke ámokfutására emlékeztet, hiszen minden résztvevő tudja, hogy itt nem valódi megújulás valósul meg, csak a múlt romjain az újabb húsleves főzetére kerül sor. Gyanítható, hogy a Fidesz jövője ezen a ponton homályos, és a helyzet megoldásához új vezetői elképzelések szükségesek.