Épül a diktatúra, ahol már lopni sem lehet
Para-Kovács Imre megjegyzései rávilágítanak a jelenlegi politikai környezet sötét valóságára, amelyben a demokratikus normák sorra dőlnek meg. Az ő megközelítése szerint a börtönök időszaka még most is fokozottan figyelmen kívül hagyja a középületek normáit, ahol a napirend előtti felszólalások gyakorlatilag lehetetlenek, és a tüntetéseket szigorú ellenőrzés alá vonják. Ez nem csupán a szólás szabadságának csorbítása, hanem a politikai üldöztetés is egy újabb formája, amely a társadalmi tudatosságot és aktív részvételt, mint alapvető jogokat veszélyezteti.
A politikai elnyomás nem csupán unalmas, hanem rendkívül aggasztó, hiszen a közéletben valódi önkény és a demokrácia haláláról hallhatunk egyes Fidesz–KDNP-s képviselőktől. A valóságban azonban a társadalom mélyén gyökerezik a félelem, és az emberek már nem tudják, mihez tartsák magukat, hiszen a kormányzati retorika és a valóság között éles ellentmondások állnak.
Magyar Péter kormányának folyamatos próbálkozásai a NER lebontásában kiemelik a rendszerváltás szükségességét. A 16 éven keresztül finomított és megvetett hatalom mára már szinte minden szegletét átszőtte a társadalomnak. A családokban és a munkahelyeken is jelen van, nemcsak mint absztrakt fogalom, hanem mint mindennapi valóság. A közélet részeivé vált a hatalom torzulása, ahogyan ezt a közvetlen tapasztalatunk is mutatja.
A dilemmák, dilemmasorozatok, amelyek előtti állapotot már csak a demokrácia alatti megfélemlítő gyakorlatok árnyékolják be, olyan mélységű szakadékot mutatnak, amely a szisztematikusan verifikált hatalom alávetettjeivé tette az embereket. Ennek az abszurd helyzetnek a megélt tapasztalatai sokunk számára sokkolóak, és a jövő kérdése természetes következményként merül fel: merre tart ünnepelt népünk, mit hoz a jövő, ha a hatalom továbbra is ilyen irányban működik?