Történik is valami, meg nem is
Magyarországon minden másképp zajlik, beleértve a Z generációt is, amely itt valamivel fáradtabbnak tűnik, mint más országokban. Ám lehet, hogy mégis képes lesz megállítani a visszacsúszást a múlt árnyainak sötét gödrébe. Még ha az azonnali előrehaladás nem is tűnik reális célkitűzésnek, egy kísérlet talán érdemes lehet.
Minden generáció megérdemli, hogy kifejezze ellenérzéseit az idősebbek iránt, és – megjegyzem – joga van félnie a fiatalabbaktól. Viszont a modern politikában, különösen hazánkban, ennek a viszonylatban meglehetősen csekély nyoma van. Ennek oka főként a fiatalok túlzott domestikációja: mire a politikai döntéshozatal közelébe kerülnek, már a gondos felkészítés következtében megöregednek, és veteránokat megszégyenítő közömbösséggel fogadják a rájuk mért politikai kultúrát. Szavazásaik a szüleik irányvonala szerint alakulnak, vagy lázadva az ellentétes pólusra orientálódnak, elkerülve bármiféle innovációt, még annak látszatát is.
Generációról generációra továbbra is bámulatosan egyhangúan követik egymást, míg aztán Ázsiában a Z generáció vezérei úgy döntöttek, hogy ideje teljesen kitakarítani a régi rendet. Egy új szemlélettel, új szereplőkkel kívánták folytatni a politikát. „Éljen Nepál! Éljen a Z generáció!” hirdette a tüntető ifjúság a felgyújtott katmandui parlament falán. Mostantól ezen a helyen a Z generáció fiataljaié a hatalom.
Ez a fajta radikális gondolkodás nemcsak a fiatalokat mozgatja meg, hanem azok körében is érezhető, akik nem akarnak olyan politikai örökség terhét cipelni, amely már azelőtt megöregedett, hogy ők egyáltalán eljutottak volna a szavazófülkéig. A kérdés tehát: vajon mit hoz a jövő, ha a Z generáció vezetésével a politikai diskurzus új irányt vehet?
Forrás: hvg.hu/360/20251211_hvg-Para-Kovacs-Imre-Most-mulik-pontosan