Gyűlnek a sötét felhők Izrael felett
Nemzeti szükségkormányt ígért Izraelben a kormányalakítással megbízott Gadi Eisenkot, de egyik lehetséges út sem tűnik járhatónak. Eközben az amerikai félidős választások demokrata sikere áthangolhatja az Egyesült Államok viszonyát Izraellel.
Kormány többség nélkül, többség kormány nélkül – így foglalta össze tömören az új izraeli politikai helyzetet a The Times of Israel portál, érzékeltetve azt a nehéz szituációt, amellyel a kormányalakítással vasárnap megbízott Gadi Eisenkot szembesül.
Jichák Hercog elnök a két héttel ezelőtti választáson 21 mandátummal második helyen végzett Jasar (Őszinte) szervezet vezetőjét jelölte először a feladatra, mert az őt támogató pártok a 120 fős kneszetben összesen 67 mandátumot szereztek. Ez alapján úgy tűnhet, hogy az egykori vezérkari főnöknek könnyű dolga lesz többséget kovácsolnia.
Csakhogy az Eisenkot mögött felsorakozó cionista pártok mindössze 48 képviselőt tudhatnak magukénak a parlamentben, 19 mandátum pedig két arab párthoz tartozik. A 66 éves Eisenkot és több partnere – köztük a Jiszrael Bétenu (Izrael a mi hazánk) vezére, Avigdor Lieberman és a B’Jahad (Együtt) listavezetője, Naftali Bennett – korábban elutasította, hogy az arab pártokkal koalíciót kössön, de azt is, hogy azok külső támogatásával kisebbségi kormányt alakítson.
Második lehetőségként Eisenkot tábora a távozó kormányban lévő két ultraortodox párttal, az askenázi Egyesült Tóra Judaizmussal (UTJ) és a szefárd Sasszal köthet megállapodást. Kettejük 13 képviselőjével Eisenkot blokkjának éppen megvolna a 61 képviselője. Az UTJ késznek mutatkozott egy ilyen alkura, hiszen nem javasolta Netanjahut a kormányalakításra, semleges álláspontot foglalt el. A Sasz is engedékenyebb lehet, mivel súlyos vereséget szenvedett a választáson, parlamenti frakciója 11-ről 6 fősre olvadt.
Csakhogy a cionista pártok az általános hadkötelezettség mellett kardoskodnak, az ultraortodoxok számára viszont a legfontosabb kérdés a katonai szolgálat alóli mentesség hosszú távú szentesítése és az állami támogatások megszerzése. Kérdés, sikerül-e közös nevezőt találni. A héjának számító Lieberman már jelezte, hogy inkább az ultraortodoxokkal ülne egy koalícióban, mint az arabokkal.
Harmadik útként a nagykoalíció kínálkozik Benjamin Netanjahu szövetségeseivel, de a kormányfő nélkül. Úgy tűnik, Eisenkot ebben az irányban is tapogatózik.