Szikora János gondolatai a hatalomról és a színházról
A hatalom csábítása mindent elmond a társadalmi viszonyainkról. Szikora János rendező megfogalmazása szerint a hatalom illúziókat teremt: azt sugallja, hogy bármit megtehetünk. A valóság azonban éppen az ellenkezőjét mutatja: a kontroll korlátoz. Szikora a székesfehérvári Vörösmarty Színházban megrendezett Térey János A Nibelung-lakópark című verses drámájával igyekszik megmutatni ezt a feszültséget.
A Térey-darab fogadtatása és kihívásai
Az utóbbi húsz évben a kőszínházak elkerülték Térey apokaliptikus fő művét, ami nem kis részben a darab szellemi és gyakorlati bonyolultságának tudható be. Hosszú, komplikált cselekménye, valamint az apokaliptikus világképe sokakat elriasztott. A mai közönség már elfelejtette a hosszú színházi élményeket, míg a mozgóképek világában a kétórás filmek népszerűsége nő. A Nibelung-lakópark azonban arra figyelmeztet, hogy érdemes időt szentelni a mélyebb élményekre.
A színháztörténeti jelentőség
Szikora színházi igazgatósága alatt két nagyszabású projektet vállalt, az Az ember tragédiája és a Tragédia 2.0 bemutatását, és mindvégig azt érezte, hogy Térey darabja lehet az utolsó nagy dobása. A színháztörténeti lenyomat létrehozása nem csupán ambíció, hanem egyfajta küldetés is volt, hogy a kortárs magyar szerzők világát megismertessék a közönséggel.
Műveltség és kockázatok a művészetben
A germán kultúrkör mitológiáira épülő, összetett kifejezésmód és zenei világ megjelenítése, amely filmvetítésekkel és animációkkal bővül, valódi kihívást jelentett a színészek és a közönség számára egyaránt. Szikora hangsúlyozza, hogy bár a projekt kockázatos, a színház műfaji határait feszegetve új lehetőségeket nyithat meg. Kérdéses azonban, mennyire tudja a közönség befogadni ezt a komplex és szimbolikus világot.
A jövővel való összefonódás
A Nibelung-lakópark az elmúlt két évtized társadalmi valóságát tükrözi, különös tekintettel a civilizációs katasztrófákra. Szikora hisz abban, hogy Térey víziója, amely a robotizációról és az emberek átalakulásáról szól, a mai világban is egyre relevánsabbá válik. A bemutatott darab így nem csupán szórakoztatás, hanem egy figyelmeztetés is a jövőnkre.
Képzőművészet és színház találkozása
Az előadás képzőművészeti és zenei elemei még inkább hangsúlyozzák Szikora elképzelését a sokoldalú művészi kifejezés formáiról. A színház és a zene összefonódásának eszméje reprezentálja azt a törekvést, hogy a közönség ne csupán nézője, hanem aktív résztvevője legyen a főhősök vívódásainak. Az előadás célja tehát nem csupán a szórakoztatás, hanem a gondolkodásra való serkentés is.
Bár a Nibelung-lakópark fogadtatása még kérdéses, a benne rejlő szellemi potenciál és vizuális gazdagság egyedülálló lehetőséget kínál a színházi élmény újraértelmezésére az aktuális társadalmi diskurzusban.
Forrás: hvg.hu/360/20250708_hvg-szikora-janos-rendezo-interju-humanoid-robotok-jozan-esz-deformalo-ero