Kanada lehet az EU első társult tagja – mit jelent ez Európának?
Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen szeptember 16-i, az Európai Parlament plénuma előtti évértékelő beszédében javasolta, hogy Kanada legyen az Európai Unió első társult tagja. A javaslatot a képviselők többsége érzékelhető örömmel fogadta.
Az EP lelkesedésének számszerű előzménye is van: a parlament idén márciusban 482 igen, 108 nem és 42 tartózkodás mellett fogadta el azt az állásfoglalást, amely az EU–Kanada közötti kapcsolatok elmélyítését sürgeti.
A társulás pontos definiálása lényeges kérdés, mert a kijelentés politikai célt jelöl ki, de önmagában nem hoz létre új jogállást. A társult tagság feltételeit az uniós szerződések nem határozzák meg, így egyelőre sem tagsági jogok, sem automatikus belső piaci hozzáférés nem következik belőle.
Von der Leyen az eddigi szabadkereskedelmi kapcsolaton túlmutató, a jövőre irányuló szövetség körvonalait vázolta fel. Eszerint közös jóléti és gazdaságbiztonsági tér, technológiai együttműködés, a védelmi ipari bázisok integrációja és sarkvidéki projektek szerepelnek a tervek között, az energia, a kritikus nyersanyagok, az akkumulátorok, a mesterséges intelligencia, a kvantumtechnológia és a kibervédelem területén történő szoros kooperáció mellett.
Mark Carney kanadai miniszterelnök csütörtöki strasbourgi beszédében üdvözölte a kezdeményezést, hozzátéve, hogy a felmérések szerint a kanadaiak túlnyomó többsége támogatná az Európai Unióhoz fűződő kapcsolatok jelentős elmélyítését. Ugyanakkor világossá tette, hogy Ottawa nem uniós tagságot keres: a partnerségnek Kanada szuverenitását és ellenálló képességét kell erősítenie, ezért az elnevezésnél fontosabb lesz a megállapodás tényleges tartalma.
Carney a kritikus nyersanyagokat, a védelmi ipari kapacitásokat, a mesterséges intelligenciát és a számítási infrastruktúrát, az energiabiztonságot, az űripart, valamint a pénzügyi szolgáltatásokat és fizetési rendszereket sorolta a mélyebb együttműködés lehetséges területei közé. Emellett akadálymentes digitális kereskedelmet javasolt a nem mezőgazdasági termékek és a szolgáltatások széles körében.
Kanada az európai energiabiztonsághoz nagy mennyiségű cseppfolyósított földgázzal és hidrogénnel, illetve északi és keleti parti kikötői infrastruktúrájának fejlesztésével járulhatna hozzá. Carney a személyes kapcsolatok erősítését is szorgalmazta, hogy a fiatalok könnyebben tanulhassanak, dolgozhassanak és élhessenek az Atlanti-óceán másik oldalán. Ennek gyakorlati része lehet Kanada bekapcsolása az Erasmus+ programba, a meglévő kutatási együttműködés bővítése, egy ifjúsági mobilitási megállapodás, valamint a pénzügyi szolgáltatások integráltabb piaca.
Az Európai Parlament intézményi keretet is ad a közeledésnek: hétfői bejelentése nyomán ottawai kapcsolattartó irodát létesít, amelynek munkájában Kanada mellett az Északi-sarkvidék is szerepet kap. Az iroda az intézményközi kapcsolattartás zökkenőmentességét és folyamatosságát segítheti.
A nagy lelkesedésben ugyanakkor ellentmondás is akad: miközben a felek már a kapcsolat következő szintre lépéséről beszélnek, a két fél közötti egyezmény ratifikációját tíz év alatt sem sikerült lezárni.