Trump és a kereskedelmi háború végtelen bizonytalansága
Donald Trump amerikai elnök nem mutat kisebb hajlandóságot a kiszámíthatóságra, mint ahogyan azt korábban is megszoktuk tőle. Most éppen arra fókuszál, hogy enyhítse a kereskedelmi háborút Kínával, de senki sem tudja biztosan, mi lesz a következő lépése. Telefonos egyeztetései Emmanuel Macronnal és tervei az iráni helyzet kezelésére arra utalnak, hogy továbbra is globális stratégiákban gondolkodik – vagy csak annak látszatát akarja megteremteni. A geopolitikai zűrzavarban az új német külpolitikai vezetés is kihívások előtt áll, különösen az orosz pénzek sorsa és az energiafüggetlenség kérdései miatt.
Németország: Megkerülve Magyarországot
Az Európai Unió nem vár Orbán Viktor kénye-kedvére. Az energiafüggőség megszüntetésére irányuló terveiket a minősített többség erejével szeretnék érvényre juttatni, ahogy tették azt az orosz gázfüggőség leküzdésével. Az orosz pénzeszközök felszabadítása azonban Magyarország miatt akadályokba ütközhet, hiszen Orbán már bizonyította, hogy politikája nem fél keresztbe feküdni az uniós elvárásokon. Egyes diplomaták attól tartanak, hogy Magyarország ismét blokkol, különösen, ha Trump és Putyin színfalak mögötti alkui erre ösztönzik.
Kiszámíthatatlanság: Gazdasági katasztrófák receptje
Politikai kapkodás és kiszámíthatatlanság – két olyan tényező, amely súlyos károkat képes okozni. A cégek és az átlagemberek gyorsan reagálnak az instabilitásra, amely gyengíti a gazdasági folyamatokat. Trump esetében ez különösen jól megfigyelhető: a kereskedelmi háború fordulatai, az őt jellemző váratlanságok, és a piacokra gyakorolt hatások egyaránt egy kaotikus jövő képét vetítik előre. A bizonytalanság ára pedig a mindennapi döntésekben válik kézzelfoghatóvá – az amerikai vezetés kiszámíthatatlanságából fakadó következmények szerte a világon érezhetőek.
Európa: Egy bűvös skanzen ragaszkodása
Európa továbbra is erőlteti morális normáinak fenntartását, miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy az autoregresszív világpolitikai helyzetben ez a hozzáállás kevés mozgásteret nyújt. Donald Trump és más populista vezetők viselkedése az egykori autokraták eszköztárával mutat párhuzamokat, miközben az EU egyre inkább a naiv erkölcsi álmok világába ragad. A vámháború és Kína kezelésével kapcsolatos elkalkulálások is ezt a disszonanciát példázzák.
Orbán és az áldozatvédelem: Egy kommunikációs trükk ára
Az Orbán-kormány hajlandósága az áldozatvédelem kapcsán jócskán alulmarad az elvárásokhoz képest. Csak akkor lépnek, ha politikai vagy kommunikációs hasznot remélhetnek az ügyekből. A nők elleni erőszak kapcsán tett intézkedések inkább a PR-menedzsmentet szolgálják, semmint a valódi változást. Mindeközben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az érdemi lépésekhez közéleti nyomásra és jelentős társadalmi felhördülésre van szükség.
Uniós pénzek és a Fidesz kapcsolatok hálózata
A Tiborcz-hatás által reprezentált EU-s támogatások elosztási anomáliái világosan megmutatják, hogy az Orbán-kormányhoz köthető szereplők sokkal nagyobb részesedést élveznek, mint a semleges entitások. Az uniós pénzek megkurtítása így szinte bizonyosan Bayer Zsolt és a környezete számára hozna fájdalmasabb következményeket, miközben a magyar társadalmi szövet talán tisztábban értené az európai normák fontosságát.
Pártok és árnyékok: Az új választási rendszer hatása
A választási rendszer módosításai és a kisebb pártok megosztott szereplése új dimenziókat nyitottak a magyar politikai palettán. Az árnyékban megbúvó ellenzéki erők fokozatosan háttérbe szorulnak, teret engedve a Fidesz masszívabb dominanciájának. A választói törvények és a gyülekezési jog korlátozásai pedig újabb keretek között rajzolják át a politikai játszóteret.