„A GYEREKEK LE VANNAK FENYÍTVE EGYMÁS KÖZÖTT” – INTERJÚ EGY VOLT SZŐLŐ UTCAI BENTLAKÓVAL
Ritkaságszámba megy, hogy valaki a Szőlő utcai javítóintézetből kikerülve ne az alvilág felé vegye az irányt, hanem sikeresen új életet kezdjen, és karriert építsen. Erről mesélt egy fiatal férfi, akinek ez a reménykeltő története van. Miután több mint tíz éve szabadult, most saját építési vállalkozása van, és kérte, hogy neve ne kerüljön napvilágra, mivel nem szeretné, ha régi élete miatt bizalmatlanok lennének vele szemben.
A férfi elmondta, hogy 2011 szeptemberében, alig egy nappal a tizenhatodik születésnapja után került a Szőlő utcába, ahol közel két évet töltött el – összesen 21 hónapot és 25 napot. A családi helyzetük nehéz volt, de ő mindig is nagyravágyó volt, már gyermekkorában is. A bűnbeesése egy értékes lopásból eredt, ahol telefonokat szereztek meg, majd ezekből készítettek pénzt, amit a Keleti pályaudvaron adtak el. Akkoriban nagyfiúnak érezte magát, de azt mondja, ma már másképp látja ezt a múltbéli „dicsőséget”. A könnyen keresett pénz ugyan vonzó volt, de utólag azt mondja, hogy megelégedett volna az anyja zsebpénzével is.
A javítóintézettel kapcsolatos tapasztalatait pozitívnak értékeli, véleménye szerint a nevelők mindent megtesznek a bentlakókért. Noha sok féle ember volt ott, ő személyesen jó emlékeket őriz. Az intézményt irányító Kovács-Buna Károlyról különféle videókat is látott, amelyekben a nevelő durván bánik a gyerekekkel. Azt állítja, hogy az általa látott esetekben a nevelők egyes gyerekek verekedéseknél próbálták meg megfékezni a helyzetet.
Ugyanakkor más, a tópust alátámasztó videókon tapasztalta másfajta brutális bánásmódot is, ahol a nevelő egy beszélgető fiúval ellentétben kegyetlenül bánt. Az egykori igazgatóról, Juhász Péter Pálról állítólagos szexuális bántalmazásokról is folynak beszámolók, de az interjúalany hangsúlyozta, hogy ő erről nem hallott, pedig többször is találkozott az igazgatóval.
A fiatal férfi hangsúlyozta, hogy az intézetben a gyerekek között gyakran kialakul a sajátos börtönhierarchia, amelyben a fiatalok egymást is fenyítik, ami részben hozzájárul a fokozódó erőszakhoz a környezetükben. A Szőlő utcai javítóintézet tehát nem csupán a fiatalok rehabilitációját tűzte ki célul, hanem egy olyan környezetet teremtett, ahol az erőszak mindennapos jelenséggé vált.
Forrás: hvg.hu/360/20251223_Szolo-utca-interju-gyerekek-fenyites