A hatalomkorlátozás helyreállítása
1988 áprilisában, immár 38 évvel ezelőtt, a Fidesz megalapításának alapvető célja az volt, hogy senkinek se legyen túlzott hatalma. Az április 12-ei választások alkalmával e cél megvalósítását a Tisza Párt vállalja fel. Minden, ami a Tisza Párton kívüli egyéni jelöltekre vagy listákra leadott szavazat, csökkenti a hatalomkorlátozás helyreállításának esélyeit. Tudom, mint az eredeti Fidesz vezetőségének tagja, hogy a négy évtizedes diktatúra végén a hatalomkorlátozás volt a legfontosabb célunk.
A jelenlegi kormányzó pártot azért nem tudom Fideszként említeni, mert a hatalom központosítása eltér az eredeti Fidesz célkitűzéseitől. Az 1989-90-es rendszerváltás idején a hatalomkorlátozó alkotmányozás lehetősége katartikus pillanatokhoz vezetett, amelyek során a társadalom túlnyomó többsége el akarta kerülni, hogy bárkinek túl sok hatalma legyen.
E cél érdekében jöttek létre a hatalomkorlátozó alkotmányos intézmények, például a szabad sajtó védelme érdekében. A magyar szabadságot biztosító rendszer védelmét az adta, hogy azt csak az Országgyűlés kétharmados többsége módosíthatta, így megőrizve a hatalom korlátozását. A kétharmados parlamenti többség feladata, és célja mindig is a hatalomkorlátozás fenntartása és erősítése volt. 1994 és 1998 között az MSZP–SZDSZ koalíció 72%-os többsége is ezt a célt szolgálta. Én, aki akkor országgyűlési képviselőként az SZDSZ kulturális és média munkacsoportját vezettem, emlékszem arra, hogy a Fidesz ezen elveket képviselte a parlamentben.
Az 1995 végén elfogadott médiatörvény, amelyet kétharmados többséggel fogadtunk el, nem a kormány befolyását segítette, hanem éppen a kormánytöbbség befolyását próbálta kizárni a rádiók és a televíziók működésére. Az ellenzéki pártokkal együtt elfogadott törvény értelmében a közrádió és köztelevízió irányító testületeinek tagjait a parlamenti ellenzék jelölte. E törvényt is védték a kétharmados többséggel való módosítás szigorú szabályai, azonban 2010-ben, 12 év után, az Országgyűlés újra kétharmados többséggel működött. Az eredeti Fidesz utódpártja nem a hatalomkorlátozás erősítésére használta ezt a helyzetet, hanem egy olyan Médiatanácsot hozott létre, amelynek tagjait kizárólag ők választották.
A magyar konzervatív értékek legfontosabbja a sajtószabadság. „Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését” – fogalmaztak az 1848-as 12 pont között. Petőfi is kihangsúlyozta a „Sajtószabadságot, csak ezt ide! Ez oly nagy, oly mindenható ige” szavaival. Az eredeti Fidesz azonban, összhangban a konzervatív elveivel, mégis a sajtószabadság korlátozására használta a kétharmados parlamenti többségét.
1994 és 1998 között a kétharmados parlamenti többséggel a hatalomkorlátozás rendszerének fenntartása és további fejlődésének biztosítása volt a cél. A Tisza Pártnak kétharmados többséggel a hatalom korlátozását újra kell alakítania, melynek keretében a miniszterelnöki megbízatás időtartamát nyolc évre kell korlátoznia.
A sajtószabadságot kell elsőként helyreállítani, ideértve a közrádiót és a köztelevíziót is. E intézményeknek teret kell adniuk a kormány és az ellenzék tartalmas, érdemi vitáinak, valamint a lehető legszélesebb körű, sokszínű közbeszédnek. E cél érdekében elengedhetetlen, hogy egyenlő és szabad egyének közösségében, félelem nélkül véleményt nyilváníthassunk a közügyekről, így társszerzőkké válva a demokráciában. A társadalmi konszenzus megerősítéséhez szükséges, hogy minden lehetséges túlhatalmat ki tudjunk zárni.
A szerző alapítótagja a Fidesznek, valamint a Földalatti Slam Akadémia alapítója és főszerkesztője. Borítóképünk részlet a HVG 1989-es interjújából Orbán Viktorral a lap Portré rovatában.