Molnár Áron: nem az én dolgom lett volna feltárni a Hankó-ügyet
Október 22-én mutatják be Az örökség című filmet Mucsi Zoltán, Molnár Áron, Lengyel Tamás, Udvaros Dorottya és Staub Viktória főszereplésével. A film állami támogatás nélkül készült, és arról szól, hogy két fiú rájön: idős apjuknak lett egy fiatal „szerelme”, aki már másfél millió forintot el is költött „önszántából”, és a fiúk nem tudják, hogyan állíthatnák le ezt az egészet.
A film író-rendezője, Tasnádi István elmondta: informálisan arról tájékoztatták a Nemzeti Filmintézettől, hogy ha nem Molnár Áron és Lengyel Tamás főszereplésével adná be a filmtervet, kaphatna rá állami támogatást.
Molnár Áron szerint a történet nyolc éve kezdődött, amikor a Memo című tévéfilm forgatásán összebarátkozott Tasnádival – ez volt az első filmfőszerepe. Később jött az Egy másik életben, amelyet szintén Tasnádi írt és rendezett, producere pedig Kálomista Gábor volt. Molnár szerint akkor még nagyon más világ volt, később azonban elváltak az útjaik Kálomista Gáborral. Ezután jött a Fidesz újabb kétharmada, és Hoppál Péter nyilvánosan elmondta valamelyik propagandainterjújában, hogy azok a produkciók, amelyekben Molnár Áron szerepel, nem fognak pénzt kapni.
A színész szerint ez a Hadik után volt, amelybe úgy kerülhetett be, hogy a készítők csak azt tudták, ki az a noÁr, de azt nem, ki az a Molnár Áron. Ott tapasztalta meg első kézből, milyen az, amikor a NER csinál filmet.
Molnár szerint Az örökség más szereplőgárdával is átment volna, mert jó történet: foglalkozik az öregezéssel – az idősek jóhiszemű kifosztásával –, a családon belüli erőszakkal, a nők helyzetével és a transzgenerációs terhekkel.
A forgatás összesen 14 napot vett igénybe, ingyen, pénzt csak akkor kapnak, ha a film sikeres lesz. Egy szűk lakásban kellett forgatniuk, az ablakokat lefóliázták, hogy éjszakának tűnjön, de ez nem látszódhatott a felvételen, így a kamera egy irányt sem mutathatott. A próbákra Monspart Sarolta lakásában került sor, ahol nem volt fűtés.
Az első improvizációk nyolc évvel ezelőtt Lengyel Tamás lakásán készültek, Tasnádi alig tudta felvenni őket, úgy remegett a kezében a kamera a röhögéstől. Végül rövidfilm készült belőlük, és ez alapján íródott meg a mozifilm forgatókönyve. Tasnádi már lemondott a projektről, amikor bekapcsolódott a Vertigo nevű filmforgalmazó és -gyártó cég.
A Hadikról Molnár Áron azt mondta: a huszárvilág és a nagyapja lovaskatona-múltja miatt érdekelte a történet. A forgatókönyv első verziójában először azt nézte meg, van-e benne propaganda, mert abban nem akart részt venni. Mai fejjel már máshogy döntene: nem mérlegelte, hogy hiába nincs a forgatókönyvben propaganda, akkor is propagandaként fogják használni. Vállalja a felelősségét, és megpróbálta megmagyarázni magának, hogy ez nem egy Elk*rtuk, nem egy Blokád, a sztori pedig pártpolitikától függetlenül fontos.
A forgatáson a forgatókönyv tizenharmadik verzióját kapta meg, amelyből több részt kihúztak, közben alakult a költségvetés is. Molnár szerint mindannyian igazán jó filmet szerettek volna csinálni, de a pártpolitika süllyesztője elnyelte a produkciót. Példaként említette, hogy a forgatás negyvenedik napjára kijött Németh Szilárd megmutatni magát.