Erős, domináns apa fiaként érintett vagyok – Tasnádi az örökségről és NER-ben alkotásról

„Erős, domináns apa fiaként érintett vagyok” – Tasnádi István az örökségről és arról, hogy milyen volt a NER-ben alkotni

„A gyártás-előkészítés fázisában kaptunk egy egysoros elutasítást, azért megsúgták, mi van a háttérben” – elevenítette fel első mozifilmje hosszú előtörténetét Tasnádi István. A NER leváltását csodaként élte meg, de úgy véli, „a következő fázis a csalódás lesz, mert ennyi kiéhezett alkotót nem lehet egyszerre jóllakatni”.

Tasnádi István József Attila- és Balázs Béla-díjas drámaíró, forgatókönyvíró, rendező. A Bárka Színház alapító tagja, dramaturgja, majd a Krétakör drámaírója volt. 2009-től színházi rendezőként is dolgozik (Fédra fitnesz, Kupidó, Tapasztalt asszony). Az HBO Terápia és Aranyélet című sorozatainak vezető írója volt, írt és rendezett tévéfilmeket és tévésorozatokat. Az örökség az első mozifilmje.

A filmje egyszerre bűnügyi történet az úgynevezett öregezős csalásokról, és családi dráma az apa-fiú kapcsolatokról. Arra a kérdésre, hogy mi volt a történet magja, a rendező azt válaszolta: mindez együtt. Mint fogalmazott, ritkán talál olyan történetet, ahol egyből megvannak a jelentésrétegek: van egy izgalmas külső réteg, egy fordulatos krimi, de vannak mélyebb szintek is, ahol a két fiú számára az a dilemma, hogy apjuk utolsó pár éve boldog illúzióban teljen, vagy álljanak bele keményen, és védjék meg az örökségüket.

Hozzátette: további rétegek a családi múltból is vannak, amelyek már csak akkor derülnek ki, amikor az apa ezeket elmeséli, és a fiúk végre megértenek valamit az apjuk működéséből és a saját testvérdinamikájukból. Egy lakásmaffiás történettől egy ibseni családi drámáig jutunk – fogalmazott.

A film elkészüléséhez több mint nyolc év kellett. Arra a kérdésre, hogy miért tartott ilyen sokáig, Tasnádi István azt felelte: 3-4 éve, amikor végleg elutasította a Nemzeti Filmintézet, igazából feladta. Inkább írt belőle egy színdarabot, amit Apa szeme fénye – Gold Digger címmel tavaly bemutattak a Vígszínházban.

Mint elmondta, amikor a két fiút játszó Lengyel Tamás és Molnár Áron egyértelmű közéleti szerepet vállalt, világos lett, hogy állami pénzt nem fognak kapni rá. Pedig előtte sokáig fejlesztették az NFI-nél a filmet, majd a gyártás-előkészítés fázisában kaptak egy egysoros elutasítást. Hozzátette: azért megsúgták, hogy mi van a háttérben – hogy képzeli, hogy ilyen szereposztással próbál állami pénzből filmet csinálni.