Félelem és reszketés a Szondi utcában: Tölgyessy Péter a Partizánban
A legutóbbi Tölgyessy-interjú nem azzal a ténnyel szolgált, ami végül igaznak bizonyult, hanem inkább a karakterének sűrítményével. A Különös történetek a Szondi utcából című animációs sorozatban visszaköszön a jellegzetes stílusa: a feszített tempó, a heves gesztikulálás, mely egyszerre ironikus és pontos. Mindez egyesíti a történelmi múltat, a politikai struktúrák dominálását, és a személyes reményekkel szembeni mély gyanakvást. A jelenet szavain túli, szinte csak a hangulatát képes megragadni: egy interjú emléke, nem konkrét állítások összessége.
„Feldob, ha arra gondolok, hogy Pottyondy Edina és Trombitás Kristóf ugyanazon a videón nevet” – emelte ki Roznár Levente, a sorozat alkotója. A Különös történések tavaly robbantak be a magyar politikai diskurzusba, és mára politikai spektrumon átívelő népszerűségre tettek szert. Az alkotó autodidakta módon sajátította el az animáció művészetét, és örömmel tapasztalja, hogy a nézők sokféleképp értelmezik munkáit.
Amikor a Partizán stúdiójában beszélgetett, ugyanez a sűrített világkép dominált: rajzok nélkül, de a felfokozott erővel. Valószínűleg ennek az interjúnak is hasonló benyomás marad meg a nézőkben, nem az, ami tényszerűen elhangzott.
Tölgyessy Péter immár hosszú évek óta a magyar közélet egyik legismertebb és legnagyobb tudású kommentátora. Az ELTE Társadalomtudományi Karának Politikatudományi Kutatóintézetéből való egykori kollégaként jól ismerem az általa képviselt elemzői eleganciát és intellektuális fegyelmet. Érvelései ritkán véletlenszerűek, hivatkozási pontjai stabilak, történeti érzéke figyelemre méltó. Ennek ellenére problematikussá válik, amikor egzakt bizonyítékokra nem támaszkodva, Nyugat-európai sajtóhelyzetekre és összegzésekre épít spekulációkat, mindezt bármiféle számonkérhetőség nélkül.