Radnóti Sándor új könyve, a Rácsodálkozás
A Magvető Kiadónál megjelent Radnóti Sándor új könyve, a Rácsodálkozás, amely a 80. születésnapjára készült. Ez a kötet nem csupán a művészeti írások gyűjteménye, hanem egyfajta kiállítási kalauzként is funkcionál, mely a művészet filozófiáját boncolgatja. Radnóti elmondása szerint a vernisszázsok nem a kritika műfajába tartoznak, inkább a művészeti problémák rekonstruálására helyezte a hangsúlyt a bemutatón.
A kötet első fele megnyitók szövegeit tartalmazza, míg a második felében a szerző által fontosnak tartott kiállítások kritikái olvashatók. Aki kézbe veszi a Rácsodálkozást, az valószínűleg az önellenőrzés érzésével találja szembe magát, hiszen felmerül a kérdés: mit hagyott figyelmen kívül? Például azok a döntő pillanatok, amikor a Szépművészeti Múzeum Monet és barátai, valamint Cézanne kiállításaira látogatott, vagy amikor a Van Gogh műveit megtekintette.
Van Gogh kiállítása és Radnóti kritikája
Radnóti megemlíti, hogy a Van Gogh kiállítása eltérni próbált a hagyományos, népszerű és felületes olvasatától. Az érdeklődők között elhangzott kérdések, mint például, hogy a festő már levágta-e a fülét, is mutatják, mennyire befolyásolták a látogatók elvárásai a kiállítás visszhangját. A komor hangulatú tárlat nem tartalmazott elegendő „fő művet” a nézők számára, és sokan hiányolták az ikonikus napraforgókat, valamint az önarcképeket.
Radnóti Sándor esszéje azonban megvilágítaná, hogy a Van Gogh életéből származó természetélmények hogyan formálódtak át személyes látomásokká. A záró gondolatok között felveti, hogy a tragikus életű festő későbbi művei milyen giccsessé váltak, és ellentétben állnak a „komoly, áldozatos és a szexepil hiányát is vállaló alternatíva” bemutatásával.