KARAFIÁTH ORSOLYA: SOK A FEJSZE, DE FA ALIG MARADT
Az elmúlt héten Karafiáth Orsolya, aki éppen New Yorkban tartózkodik, elgondolkodott a hazai eseményeken, amelyek minden bizonnyal szörnyedésre késztetik. Az elsőrangú iskolák rangsora, a kápórendszer botrányos részletei és a kultúra helyzete mind olyan témák, amelyekről érdemes beszélni.
ELSŐRANGÚ ISKOLÁK A RANGSORBAN
A HVG idei TOP 100-as gimnáziumi rangsora alapján az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium áll az élen, míg az Eötvös József Gimnázium és az I. Kerületi Toldy Ferenc Gimnázium dobogós helyet foglalnak el. Két vidéki intézmény is bekerült az első tíz közé, amely a számos új gimnázium megjelenésével együtt kétségtelenül a közoktatás aktuális arculatát tükrözi.
A KÁPÓRENDSZER MEGSZENTELT TITKAI
A Szőlő utcai javítóintézet körüli kápórendszer feltárása ledöbbentő részletek sorát hozta napvilágra. Juhász Péter Pál, az intézet vezetője, a gyanú szerint komoly bűncselekményekkel is gyanúsítható. Az egykori dolgozók beszámolói alapján egy olyan világ tárul elénk, amely sokkal sötétebb, mint amit valaha is elképzeltünk volna.
A MÉDIA EINSTANDJA
Újabb figyelemre méltó esemény, hogy a Ringier Hungary Kft., amely több ismert lapot is kiadott, mielőbb kivonult a magyar médiapiacról. A médiakonszolidáció szomorú jele ez, amely egy olyan hátteret teremt, ahol a hatalom közvetlenül beavatkozik a hírközlés területére, sok esetben a szólásszabadság csökkentésével.
A REFLEXIÓIPAR LEGIJELENTŐSEBB ALKAJA MEGHALT
György Péter, a hazai kulturális élet kiemelkedő alakja, váratlanul távozott. Munkássága örök nyomot hagyott a magyar kultúrában, és a vele készült interjúk idézése helyet ad a mély tiszteletnek, amely a valódi igények és reflexiók híján egyre inkább szorítja a kortárs művészetek fejlődését.
DEMETER SZILÁRD ÉS A KULTURÁLIS BUKÓFORDULÓ
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ éléről való távozása nem csupán Demeter Szilárd személyes bukásává vált, hanem annak a kultúrára gyakorolt hatásának is, amely valós következmények nélkül nem maradhat. Az intellektuális elhajlás és a tudományos diskurzusokat minősítő jelenségek végigsöprik a kulturális tájat, ahogy új vezetők és paradigmák igyekeznek megerősíteni a hatalmi struktúrákat.
Karafiáth Orsolya írása tökéletesen rávilágít ezekre a társadalmi és kulturális dinamikákra, az olvasónak pedig csak annyit kell tennie, hogy figyelmesen követi a történéseket, hiszen a művészet és a kultúra jövője mindannyiunk érdeke. Sokan bátortalanodnak el, de a kérdés mindig ugyanaz: miért foglalkozunk egyáltalán az alkotásainkkal, ha a világban ez valóban ennyire feleslegesnek tűnik?